Most tegyük félre Diego Maradona sportpályafutása utáni züllött, alkohol- és kokainmámoros időszakát, a Pelé elleni, teljesen értelmetlen nyílt színi nyilatkozatháborút, illetve azt, hogy mindenféle edzői képesítés híján lett tavaly novemberben az újabb világbajnoki címről 1986 óta csak álmodozó argentin válogatott szövetségi kapitánya! Itt van ugyanis a támadófutball elkötelezett híve, aki a lehető legőszintébb taktikával próbál meg eredményt elérni úgy, hogy közben a futballsikerekre oly kiéhezett argentin nép, ha csak ideig-óráig is, de elfeledje a mindennapok nehézségeit.
Első tétmérkőzés ide vagy oda, Maradona öt(!), kifejezetten támadó szellemű játékossal, Lionel Messivel, Sergio Agüeróval, Carlos Tévezzel, Maxi Rodríguezzel és Jonás Gutiérrezzel küldte harcba övéit a Venezuela elleni vb-selejtezőn, s tessék: a Buenos Aires-i Monumental Stadion 55 ezer nézője sokáig emlékezetes 90 percet tombolt végig, és mily meglepő (...), a 4–0-s diadal gólszerzőit Messinek, Téveznek, Maxi Rodrígueznek és Agüerónak hívják. Noha a venezuelaiak nem először kaptak négyest a vb-selejtezőben (a brazilok idegenben sújtottak le rájuk), Maradona meccs utáni nyilatkozata, illetve a legendás 10-es mezt viselő Messinek jutó dicséret tökéletesen visszaadja a pályán eluralkodó hallatlan argentin fölényt.
„Leírhatatlan boldogságot érzek honfitársaimmal együtt, ez a meccs, ez a teljesítmény minden képzeletemet felülmúlta. Messi pedig zseniális volt. Komolyan mondom, ha a hajrában gólt szerez nagyszerű szólója végén, az lett volna a legkevesebb, hogy a nézőkkel együtt kimegyek a stadionból, és váltunk még egy jegyet” – öntötte szavakba az érzéseit Maradona.
Jelentjük, irányításával eddig háromból három győzelem az albiceleste mérlege (Skóciát és Franciaországot felkészülési találkozón verte meg), hét szerzett gól mellett egyet sem kapott – továbbá 2007. július 8., a Peru elleni Copa América-negyeddöntő óta először vágott tétmérkőzésen négy gólt a válogatott.
Folytatása alighanem következik.