A félelem nem ide való

Játékosként képes voltam jelentőséget tulajdonítani lényegtelen apróságoknak. Aztán kinőttem a babonák világát – nyugtat meg az ismétlődő élményhez kapcsolódó felvetésre reagálva Erwin Koeman.

Az utóbbi hétvégék állandó programja a meccsnézés volt: a legutóbbi hol találta?

Otthon, Ronald testvérem születésnapját ünnepeltük, maradt a televízió. Ami azért nem az igazi.

Ezek szerint a múlt szerdai Cardiff–Watford partiba oltott Gyepes Gábor–Priskin Tamás összecsapást látta a helyszínen – viszont még nem véleményezte a találkozót. Márpedig előbbi Juhász Roland eltiltása miatt főszerephez juthat szombaton Tiranában, utóbbi pedig talán a legjobb formában futballozó magyar csatár.

Tipikus angol második ligás „háborút” láttam, rengeteg párharccal, hosszan előreívelt labdával, dulakodással, küzdelemmel. Gyepes Gábor jól játszott, védőfeladadatát ellátta, határozott volt, Priskin Tamás sem adta olcsón a bőrét, de nem került helyzetbe.

A szemezgetéskor, a keret kialakításakor kikéri az adott futballistát foglalkoztató klub menedzsere, azaz kollégái véleményét, vagy csak és kizárólag a saját szemének hisz?

Előfordul, hogy beszélgetek az edzővel, hiszen szükségem van minden apró információra, de az első számú megfigyelési „egység” a szemem. Figyelem a labdarúgót, és ebből leszűröm, milyen fizikai állapotban van, frissen mozog vagy fáradtan gürcöl. Az elveimből nem engedek: az a játékos, aki folyamatosan játszik a klubjában, előnyben van riválisával szemben. Azt választom, aki rendszeresen szóhoz jut a csapatában. Vegyük Tímár Krisztián és Gyepes Gábor példáját: előbbi sajnos ritkán kezd a Plymouthban, ezért nincs most velünk. Gáborról pedig már beszéltem.

El is döntötte, ki lép pályára Tiranában belső védőként?

Volt, van elképzelésem, a csapat nagyjából összeállt a fejemben, de a vb-selejtezőig még négy edzés vár a társaságra. Ön tudja, hogyan fejeződik be a holnapi napja? Legfeljebb vágyai, ideái vannak. De a valóság, a körülmények átírhatják a terveit.

Legutóbbi budapesti látogatása óta találkozott Tony Bruinslottal, a válogatott aktuális „riválisfelelősével”. Az eszmecsere változtatott az ön albánokról alkotott elképzelésén?

Finomított rajta. Lorik Cana nem játszott Máltán, márpedig ő a balkániak talán legképzettebb futballistája, nélküle nem volt arca a szombati házigazdának. A hadrendet, a rögzített játékhelyzetekben védekezésben, valamint támadásban alkalmazott felállásokat, figurákat átvettük.

Két férfi – egy eset: Arie Haannál a gólínség vagy a „lazább” meccsritmus kizáró ok a válogatottat illetően, Erjon Bogdani és Edmond Kapllani lemarad a magyarok és a dánok elleni párbajról, míg a Haannal hasonló cipőben járó Erwin Koeman kitartott Torghelle Sándor és Gera Zoltán mellett. Önt nem kísértette meg az újítás szele? Már csak azért is, mert Vadócz Krisztián például alig jutott szóhoz az Osasunában az utóbbi hetekben – most nem is számol vele.

Így pontos, Vadócz Krisztiánra ugyanis hosszú távon számítok, de ehhez be kell verekednie magát a csapatba. Arie Haan döntött, én is letettem a voksomat. Az elhatározást befolyásolhatja az alapanyag is: van-e az érintett játékosnak valódi vetélytársa a keretben, képesek vagyunk-e pótolni az illetőt?

Ideges?

Úgy tűnik? Meglepne… Játékosként is csak az egészséges versenydrukk dolgozott bennem, az izgalomtól azonban sohasem görcsöltem be, és nem lettem izgágább sem. Hátrányomra talán már nem változom… Tisztában vagyok vele, hogy a kiegyensúlyozottság a következő napokban nem lehet csak a sajátom – meg kell osztanom a futballistákkal. Része a munkakörömnek. Egyéni vagy közös beszélgetések során ez kivitelezhető. Tudatosítani kell a a játékosaimban, hogy mi vár rájuk, milyen feladat előtt állnak, és minden fronton nyerniük kell, ha büszkén akarunk hazajönni Tiranából. Testben és lélekben is felül kell emelkedniük a nehézségeken, a zavaró körülményeken – mert abból lesz elég, efelől nincs kétségem.

Nyilván az ön görcsoldó repertoárja is véges: ez esetben mihez fordul? Beiktat ebbe a négy napba klasszikus relaxációs programot?

Persze, kedden megnézzük a Puskás Hungary című filmet. Komolyan. De nem ez a perdöntő: előrelátóan kell megválasztanunk a környezetet, a körülöttünk lévő embereket, a munkatársakat. Olyan arcokra van szükség, akik nem stresszelnek, az ő balsejtelmeik, félelmeik nem ragadhatnak rá a játékosokra. Mi, a stáb vagyunk a nyugtató. És a tiszta, egyenes beszéd. Ha mindenki előtt világossá teszed, mi a feladata, a kétely meg sem születhet.