Az adrenalin fogságában

Kezdjük ez utóbbi tétel magyarázatával – már ha az elmúlt években elért eredmények egyáltalán magyarázatra szorulnak –, egyúttal felhívnánk a figyelmet arra, hogy a kontinens élcsapatai közé masírozás egybeesik Rafa Benítez 2004 júniusában kezdődő liverpooli szerepvállalásával. Kimutatások szerint mintegy 100 millió fontot kasszírozott a klub a spanyol szakember irányította BL-kalandozásokkal, regnálása idején egy-egy megnyert, illetve elveszített finálét (mind a kettő a Milan ellen), egy-egy nyolcaddöntős égést (szerzett gól nélküli búcsú a Benficával szemben), illetve hosszabbításban elbukott elődöntős párharcot (Chelsea) mutathat fel a legrangosabb európai klubtrófeát ötször elhódító Pool.

Most meg úgy jutott a negyeddöntőbe, vagy inkább törte át a kapuját, hogy a legyőzött félnek, esetünkben a kilenc BEK-/BL-elsőségével kontinentális csúcstartó Real Madridnak a két vitatható gól dacára sem volt esélye a fordított eredmény elérésére. Az angol klubcsapatokra (és csakis rájuk) jellemző, csodálatra méltó tempó, elszántság és nyomásgyakorlás lesöpörte Európa színéről a királyi gárdát.

Az első gólt szerző, nem mellékesen nagyszerű védőmunkát (!) is végző Fernando Torres büszkén hirdetheti elégedettségét, a kétszer eredményes és ezzel a 2006–2007-es idény óta a Bajnokok Ligája leggólerősebb (16) futballistájává előlépő Steven Gerrard méltán beszél világraszóló előadásról, Rafa Benítez menedzser meg arról, hogy hiába vádolták meg őt – különösen a madridi odavágó 1–0-s elvesztésén siránkozó spanyol sajtó – az eredménytartás érdekében várható defenzív futballal, hiszen éppen az ellenkezője történt.

Ami az idény egészét – tehát a honi kötelezettségeket is – tekintve vitaindítóul szolgálhat, s nem feltétlenül az ügyben, hogy az angol klubfutball miért és hány szinttel áll a többiek felett Európában.

A Liverpool ugyanis önmagában talány.

Csak egy kiragadott példa: szeptember 20-án az újonc Stoke elleni hazai bajnokiján a Reina – Arbeloa, Carragher, Skrtel, Dossena – Kuyt, Gerrard, Xabi Alonso, Riera – Keane, Torres kezdőcsapattal állt fel a gárda, három ember (Dossena, Riera, Keane) híján ugyanazzal a tizeneggyel, amely kedd este riadt törpévé zsugorította a spanyol óriást. Mégsem tudta megverni a bajnokságban jelenleg 15. Stoke-ot, sőt gólt sem szerzett (0–0). Amiként a Fulham (jelenlegi bajnoki helyezése: 10.), a West Ham (7.), a szintén újonc Hull (14.), valamint az Everton (6.) és a Manchester City (8.) is döntetlennel távozott az Anfield Roadról, márpedig ez a fél tucat hazai botlás 12 pontjukba került az éllovas Manchester Unitedtől hét pont távolságra lévő „vörösöknek”.

Miközben – s ezt nyomatékosítsuk – a Unitedet üres kézzel küldték haza az Anfieldről (szombaton jön a „visszavágó”), a Chelsea-t kapott gól nélkül oda-vissza megverték, az Arsenallal meg döntetlent játszottak az Emiratesben. S ebbe a sorba nyugodtan beilleszthetjük a Real Madrid elleni káprázatot is.

Abból az alapvetésből kiindulva, hogy a Stoke vagy éppen a Fulham nem jobb csapat Juande Ramos Realjánál, leginkább motivációs tényezőkkel magyarázható a Pool Janus-arcúsága – jelzésértékű Gerrard kedd esti nyilatkozata, amelyben az Anfield Road közönsége által teremtett, másutt nem tapasztalható hangulatról, és annak a csapatra tett jótékony hatásáról beszélt. S ezen a ponton ismételten felhívnánk a figyelmet az eddigi angol rangadókon elért eredményekre, egyúttal arra, hogy amikor az adrenalinszint óhatatlanul az égbe szökik – ami a BL egyenes kieséses szakaszára ugyanúgy érvényes –, Gerrard, Torres és társaik ellen nem érdemes fogadásokat kötni. A baj akkor kezdődik, ha az aktuális ellenfél nem ingerli kellőképpen a liverpooliakat, vagy az imént említett két kulcsjátékos egyike (rosszabb esetben mindkettő) hosszabb-rövidebb ideig nem áll rendelkezésre.

S ezt a fonalat tovább göngyölve máris folytathatnánk a sztorit a fentebb már említett 100 millió fontos BL-bevétellel, vagy éppen a játékosigazolások kapcsán Benítez által gyakran emlegetett kötött kezekről – de mivel most az európai porondon barangoltunk, ahol a Liverpool a jelek szerint kötött kézzel is félelmet kelt, kitesszük az utolsó pontot.