Butaság és brutalitás

A nagy tét, vagy a futballunkat (is) körülvevő létbizonytalanság az oka, hogy pénteken és szombaton összesen nyolc (plusz egy) kiállítást regisztrálhattunk?

Nézzük csak: pénteken a Fehérvár–Debrecen meccsen (0–1) a hazaiak közül előbb Farkas Balázs kapott egyből piros lapot, majd Horváth Gábort a második sárgával küldték le a pályáról.

DVTK–Bp. Honvéd: gól nem született, a vendégek közül Filó Tamás, majd a ráadásban Mischek Lungu gyűjtött be két sárga lapot. MTK–Vasas 3–0: még gól nélküli állásnál Laczkó Zsoltnak mutatták fel másodszor is sárgát, majd az első hazai gól után Ognjen Paripovics is megkapta a második lapját, s azzal együtt a piros „zuhanyozójegyet”.

A Nyíregyháza a szokásnak megfelelően tizenegy futballistával kezdte a Haladás ellen 2–0-ra elvesztett bajnokiját, de SabinCosma Goia és a Yves Simplice Mboussi idő előtt fejezte be a meccset, a román védőt egyből pirossal küldték le a pályáról, míg utóbbi két sárgát gyűjtött. Vasárnap a Győrben pirosat kapó kecskeméti Vladan Csukics zárta a sort. A plusz egy kiállítás a kaposvári edzőé, Prukner Lászlóé, aki elmondta: nem káromkodott, nem volt sértő, bár azt elismerte, egy általa vitatott szituációnál megemelte a hangját. A szakvezető a meccs után higgadtan elemezte a helyzetet Takács János játékvezetővel, Huták Antal ellenőrrel, a korábbi kitűnő FIFAbíróval, és kézfogással, úriemberek módjára zárult az eset.

Ahol igazán nagy a tét, ott profik küzdenek

Hanem a másik kilenc!

Annak bizony vannak tanulságai…

A bevezetőben említett kérdésre válaszolva: a nagy tét aligha elfogadható magyarázat. Hiszen az utóbbi napok eseményeit vizsgálva kiderül, a német Bundesliga legutóbbi játéknapján, vagy a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésein egyetlen piros lapot sem mutattak fel a játékvezetők.

Egyet sem!

A hétközi teljes angol forduló is szinte makulátlan ebből a szempontból, csak a Wigan–West Ham United találkozón villant a piros lap, a másik kilenc mérkőzésen szintén nem volt ilyenre példa. Ez csaknem harminc, angol vagy német bajnoki, illetve egyenes kieséses BL-meccs, amelyen eurómilliók sorsa dől el, a tét tehát enyhén szólva nem kicsi, még sincs kiállítás.

A magyar bíróknak a testi épséget kell megvédeniük

Sokat foglalkoztunk a téli szünetben a játékvezetéssel, azt feszegetve: hogyan tehetnék gyorsabbá a bírók a meccseket, hiszen gyakori a vád, hogy szétfújják a találkozókat, így nem alakulhat ki folyamatos játék. „Angolos stílusban” kellene vezetni – hallottuk játékostól, edzőtől, mert a kevesebb sípszó nagyobb iramot, így minőségi javulást hozhat.

„Elsődleges szempont a játékosok testi épségének védelme – mondta Vágner László, a játékvezetői bizottság elnöke –, ezért a nyilvánvalóan nem labdára irányuló megmozdulásokat meg kell torolni, mert a szabálytalanság benne van a játékban, de a másik »megsemmisítése« semmi esetre sem. Ugyancsak fontos szempont a játék védelme. Rengeteg az általunk »taktikai faultnak« hívott eset. Ez nem feltétlenül nagy, látványos szabálytalanság: egyértelműen egy kecsegtető akció, gyors kontratámadás megakadályozása a cél, amikor még nincs közvetlen gólhelyzet, de lehetne… Ezek mellett sem lehet elmenni szó nélkül.”

Az angolos stílus még sokáig csak álom marad

A játékvezetők örök riposztja: vezetnének ők angolos stílusban, ha a játékosok partnerek lennének, csakhogy… Amikor az újpesti Rajczi Péter a hetvenedik másodpercben rúg a védőjébe; a társa sárgáját hevesen vitató fehérvári Farkas Balázs a következő akciónál messziről csúszik rá ellenfele lábára; vagy sárga lappal a tarsolyában a válogatott kerettag Horváth Gábor két kézzel derékon ragadja, és birkózókat megszégyenítő mozdulattal pörgeti meg a mellette elfutni szándékozót; amikor a kispesti légiós, Mischek Lungu időhúzás céljából vonakodik elvégezni a bedobást – akkor jogos a kérdés: mindig koncentráltan gondolkodnak a futballisták?

Tény, meccs közben felmegy a pulzus, mégis egyre több a megmagyarázhatatlan eset. Brutális, kegyelmet nem ismerő belépők tucatjainak lesznek tanúi, akik kimennek a meccsekre, ha nem fordítják el fejüket némely elborzasztó jelenet láttán…

Vagy például… Újpesten Ju cemar maradt a földön, a hordágycipelők pánikszerűen rohantak hozzá, de még le sem vonszolták a pályáról, amikor a légiós már talpon volt, s hevesen integetett, hogy visszatérne – és nagyon meglepődött volna, ha ezért sárgát kap… Ha valami, ez bizony messze van az emlegetett angolos stílustól. Nem vitás, a játékvezetők is tévednek, néha túlságosan érzékenyek, és egy indulatos mondatot nagyobb véteknek minősítenek, mint az erőteljes bokán rúgást. Ugyanakkor aligha ártana, ha a futballisták is megtanulnák kezelni az indulataikat…