Hivatalosan Edina, nem hivata losan Halmosi Péter napja volt a csütörtök: a magyar középpályás remek játékkal és győztes góllal járult hozzá a Hull City Sheffield United elleni 2–1-es győzelméhez, s ezzel együtt a továbbjutáshoz. A sárga-feketék ugyanis az FA-kupa legjobb nyolc csapata közé küzdötték magukat – mondhatni, nem mindennapi sikert értek el: legutóbb 38 esztendeje jutottak ilyen messzire…
„Nyertünk, megszereztem az első gólomat a Hull mezében, mi kell még a boldogsághoz? – tette fel a költői kérdést a legutóbb a Millwall elleni január 24-i kupacsatában bevetett Halmosi Péter a találkozó másnapján. – Úgy érzem, sikerült bizonyítanom a bennem kétkedőknek, még akkor is, ha hasra azért nem estem magamtól, merthogy tudok még ennél jobban is játszani. Több fórumon is a mezőny legjobbjának választottak, de ennél fontosabbnak tartom, hogy menedzserünk, Phil Brown annyit közölt velem a lefújást követően: minőségi futballal rukkoltam ki. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy mostantól helyem lesz a csapatban, ám a csütörtök este arra is jó volt, hogy jelezzem: itt vagyok, rám is lehet számítani!”
A válogatott labdarúgót a pénteki edzés végeztével értük utol, nem is tagadta, hogy kimerülten nyilatkozik. Más kérdés, hogy nem a foglalkozás kegyetlen mivolta miatt.
„A tréning nem állt másból, mint hogy a szakember kivitt minket egy nagy rétre, és ott sétáltunk háromnegyed órán át – derült ki a fedezet szavaiból, hogy még Angliában sem kell megfeszülni az összes edzésen. – A fáradtságot az indokolja, hogy a kupameccs sokat kivett belőlem. Csodálkozni nem kell ezen, hiszen az elmúlt egy hónapban mindössze ötpercnyi játéklehetőséget kaptam, azt is a válogatott izraeli mérkőzésén. Ráadásul aludni sem tudtam a csütörtöki összecsapás után, egyre csak az járt a fejemben, hogy mit csináltam jól vagy rosszul. A gól mindenesetre szépre sikeredett: Nick Barmby mesteri beadását követően jó magasra felugrottam, és belsővel továbbítottam a labdát a hosszú sarokba. Jó volt látni, hogy a kapus vetődik, talán meg is nyúlik a levegőben, de hiába…”
Kényelmes pozícióba került hát a Hull: várhatja, hogy a negyeddöntőben melyik klub lesz az ellenfele, az Arsenal vagy a Burnley.
„Bármily megtisztelő az Arsenal ellen pályára lépni, inkább a Burnleyvel játszanék, a második ligás klubbal szemben mégiscsak több esélyünk lenne a továbblépésre – helyezte a személyes élmények elé a csapatérdeket Halmosi Péter. – Az elődöntőnek már a Wembleyadna otthont, és mivel életemben nem jártam még ott, minden vágyam, hogy eljussak a Szentélybe. Ha úgy veszem, csupán kilencven percre vagyok tőle…”