Az orvosság: támadni kell!

Három hónapnyi futballmentes tél után melyik meccs hozza lázba: MTK–Kaposvár, Vasas–Honvéd?Három hónapnyi futballmentes tél után melyik meccs hozza lázba: MTK–Kaposvár, Vasas–Honvéd?

Hát, ha már a Vasas–Honvédot említi: remélem, még megérem, hogy lesz újra kettős meccs a Puskás Ferenc Stadionban, persze, majd ha feljut a Fradi – adott diplomatikus választ Nyilasi Tibor. – Régen volt annyi kompromisszumkészségük a kluboknak, hogy közösen rendezzenek bajnokikat. Tudom, ma más világ van. Pedig egy olyan csemege, mint a Vasas–Honvéd és utána a Fradi–Újpest jó kommunikációval a klubok honlapjain, ötletes marketingmunkával szerintem negyvenezer embert is kicsalna a tribünökre. Egy próbát megérne, nem?

Mindenképpen, főleg ha hozzátesszük, hogy manapság néhány ezren járnak meccsre, s nincs olyan stadion, ahová kitehetnék a ,,Megtelt” táblát. Hol van az a negyvenezer?

Dolgozni kell érte, mert a focirajongók nem tűntek el. Sajnálom is, hogy a mai játékosok nem élhetik át, amit mi; azt például, amikor a Vasas–Honvéd második félidejében kikocogtunk a szoborparkba melegíteni, felhördült a stadion, mert a nézőtér felső szektoraiból észrevettek bennünket. Ahogy visszanéztünk, a reflektorok fényében láttuk a zsúfolásig telt gyönyörű karéjt. Micsoda érzés volt az! Ezrek állták körül a szűk pályát, sokan Törőcsik Andrisékat figyelték, de a nagyobb tömeg persze minket, fradistákat. És nem volt ott kordon, meg ilyen-olyan biztonságtechnikai cég kigyúrt őrző-védője, mégsem lépett senki a fűre, nem ugrottak egymásnak a palik. Aztán amikor felsorakoztunk az alagútban, és hallottuk a hetven-nyolcvanezer ember morajlását, remegett a térdünk – persze hogy mindenki szaladt, ahogy a lába meg a tüdeje bírta. Rendben, tudom, minderre máris beírnak az interneten, hogy mit nosztalgiázik ez a vén marha, háromszög alakú labdával játszottak, s már akkor is válságban volt a labdarúgás. Talán van, amiben igazuk is van, de az ember visszasírja a fiatalkorát... Ez talán csak nem olyan nagy bűn. Ha leülünk kártyázni Ebedli Zolival, a Törővel, Martos Győzővel, és előkerülnek a régi sztorik, mindig az a konklúzió: fiúk, ezért kár volt megöregedni…

Hogyan lehetne kicsalogatni a futballtól eltávolodott tízezreket a stadionba? Megér ezer, vagy ezerötszáz forintot az a meccsbelépő?

Megint visszakérdezek: ezer forintért hol szórakozik ma szombat délután? A plázába kis túlzással be sem engedik, két pohár sört nem iszik meg, egy mozifilmet nem nézhet meg ennyiért, hogy egy éttermi vacsoráról a családdal már ne is beszéljünk, szóval még mindig a labdarúgás, a bajnoki meccs lehet a legolcsóbb szórakozás. Meggyőződésem szerint még mindig magas az általam csak ,,alvó szurkolóknak” hívott drukkerek aránya, akiket meg lehet mozgatni.