Az ijedtség a múlté

„Telnek-múlnak a napok, hol sokat edzünk, hol nagyon sokat” – adott helyzetjelentést a Győr törökországi edzőtáborából Stark Péter. A védő első hallásra kissé ijesztőnek tűnő beszámolójának némiképp ellentmond, hogy péntek délben a beleki bazárban tett séta közben értük utol…

„Kaptunk egy szabadnapot, ezt használjuk ki – magyarázta Stark Péter városnézés közben. – Mi tagadás, felüdülést jelent ez a kirándulás, hiszen amióta itt vagyunk, mást sem csináltunk, csak melóztunk, melóztunk és melóztunk. Igaz, nem orrvérzésig, ugyanis ha Dragoljub Bekvalac úgy látta, hogy már lépni sem bír a társaság, visszavett a tempóból. Amiből viszont nem enged, az a fegyelem; nem túlzás, vasszigor jellemzi az edzéseket. Megjegyzem, nekem nincs ezzel bajom, sőt én azt szeretem, ha az öltözőben katonás rend van. Szóval minden a legnagyobb rendben, hasznos és értelmes munka zajlik. Csapatkapitányként a többiek nevében is mondhatom: minden szempontból pozitív a vezetőedző, illetve ténykedésének a megítélése.”

Utóbbi kijelentés kapcsán érdemes felidézni, hogy Egervári Sándor decemberi távozását követően Stark Péter úgy nyilatkozott: egyáltalán nem örül annak, hogy a vezetők a határon túlról szerződtetnek edzőt, ráadásul olyasvalakit, akiről nem is hallott eddig semmit. „Magyaredző-párti vagyok, nem hiszem el, hogy idehaza nem találni olyan szakembert, aki ne lenne alkalmas az ETO irányítására” – tette hozzá akkor a középhátvéd.

Februárban kiderült, nem az a típus, aki naponta (na jó, kéthavonta) váltogatja a véleményét:„Amit akkor mondtam, ma is ugyanúgy gondolom. Egervári Sándort az egyik legjobb magyar szakembernek tartom, ezért is sajnáltam, hogy nem dolgozhattunk tovább. Azt ugyanakkor tudomásul vettem, hogy az élet megy tovább, és az együttes felkészítését új tréner veszi át. A rémhírek mindenesetre megelőzték Dragoljub Bekvalacot: még be sem tette a lábát a székházba, amikor az őt ismerők már azzal ijesztgettek minket, hogy készüljünk fel a kétórás futásokra, no meg arra, hogy sokáig csak akkor látunk labdát, ha bekukkantunk a szertárba… A kemény edzéseket illetően nem is kellett csalatkoznunk, ám ez nem megy a hangulat rovására. Sokan vagyunk, egészséges harc zajlik a csapatba kerülésért, de még senki sem rúgott le senkit… Tavasszal masszív lesz az ETO, többek között az olyan tréningeknek köszönhetően, mint amikor hatszor ezer métert kellett futnunk – egyre rövidebb idő alatt. Nem csoda, hogy amióta itt vagyunk, senki sem panaszkodik alvászavarra…”

Panasz az elmúlt hét eredményeire sem lehet: a Sturm Graz ellen 1–1-re végeztek, a nem is olyan rég még a Dragoljub Bekvalac által irányított Rabotnicskit 3–0-ra verték meg a 2008–2009-es bajnokság második felét a 13. helyről váró zöld-fehérek.

„Különösebb jelentőséget egyik eredménynek sem kell tulajdonítani, bár az önbizalmunknak kétségkívül jót tesz, hogy a legjobb csapatukkal felálló osztrákok csak a végén tudtak egyenlíteni ellenünk, míg a macedón bajnokot könnyedén legyőztük. Úgy veszem észre, hogy a télen igazolt játékosok is erősítést jelentenek, így valóban reménykedhetünk a szebb tavaszban” – jelezte elégedettségét Stark Péter.

A kéthetes törökországi tartózkodás kapcsán már csak két dolgot kell rögzíteni. Egy: a bekket idézve „…a kaja normális, a pályák jók, más pedig ilyenkor nem számít”; kettő: a Bayern München téli edzőtáborozásakor kisebb kalamajkát okozott Franck Ribéry, aki egy poénból elkötött busszal karambolozott, s amikor arról faggattuk a bajorokért köztudomásúan rajongó „csékát”, hogy náluk előfordult-e ilyesmi, félig viccesen, félig komolyan rávágta: „Nem, mert ezen a téren sem hasonlítunk Ribéryre…”