Kanta József visszatért

„A hatvanas évek elején hagytam abba a futballt. Pedig ha akkor Kanta József a jobbösszekötőm, öt évvel később vonulok vissza, lett volna ugyanis mellettem valaki, akitől igazán jó indításokat kaphattam volna.”

Tekintettel arra, hogy a hatvanas évek elején még a világ legszűkebb elitjébe lehetett sorolni a magyar futballt, ma pedig örülünk, ha az első ötven közé bejutunk a ranglistán, a fenti kijelentés meghökkentőnek tűnhet. És bár az is nyilvánvaló, hogy az akkori labdarúgást nem szabad összehasonlítani a maival – hogy mégis idézzük, annak az az oka, hogy maga Sándor Károly, a hetvenötszörös válogatott futballista, az MTK élő legendája mondta.

Márpedig ha az Aranycsapat egykori jobbszélsője dicsér valakit, arra érdemes odafigyelni.

Aki esetleg nem tudná: az MTK tavaly bajnoki címet szerző csapatának irányítója még júliusban szenvedett térdszalagszakadást, majd több mint féléves kihagyást (műtétet, rehabilitációt, megszámlálhatatlan mennyiségű gyógytornát) követően térhetett vissza.

„A téli felkészülést már együtt kezdtem a többiekkel – mondta Kanta József. – Igaz, nem mindegyik gyakorlatban vettem részt, de egyre többet és többet vállalhattam. Amikor pedig már az egymás közötti egyérintős játékba is beszállhattam, Garami József szólt, kezdő leszek a Gyirmót ellen. Bevallom, az utóbbi időben bajnoki mérkőzések előtt sem izgultam annyira, mint most, pedig ez csak edzőmeccs volt.”

Ez az izgalom kívülről nem volt látható. Kanta József huszonnégy jó és három rossz passzal vétette észre magát a mezőnyben, és az MTK első félidei hat kapura lövési kísérletéből öt az ő nevéhez fűződik. Itt kell megjegyezni: a hatodikat a kékek egyik legígéretesebb tehetségének tartott Gosztonyi András vállalta magára, és abból gól is lett. Kanta József első kísérletét követően a léc alól tolta szögletre a labdát a gyirmóti kapus, aztán Hrepka Ádám passzából jobb belsővel célozta meg a bal alsó sarkot, s csak néhány centit tévedett, ugyanúgy, mint amikor 25 méterről küldött szabadrúgásból a bal felső sarok mellé csavarta a labdát.

„Természetesen jó lett volna góllal visszatérni, de nem idegesítem magam azon, hogy egyik lövésem sem ment be – mondta Kanta József a szünetben, miután lehuppant a kispadra, Garami József ugyanis jelezte: elsőre ennyi elég is lesz. – Frissnek éreztem magam, de nem szabad kockáztatni, örülök, hogy legalább egy félidőt pályán tölthettem. Bevallom, az ütközéseket még kerültem, de ha jön a labda, úgy sincs idő meditálni. Le kell venni, és gyorsan tovább­ kell passzolni. Örülök, hogy játék közben nem fájt a térdem, bár esténként néha még érzem”

Kanta József jobb térdén egy fehér ragasztószalaggal rögzített kék kötést láthattunk, amelyre a futballista azt mondta, noha az orvosok szerint csak minimális terhet vesz le a lábról, pszichésen megnyugtató, hogy ott van, s reméli, a tavaszi szezonra már teljesen rendben lesz.

„Ezt én is erősen remélem – mondta Garami József, az MTK szakmai igazgatója. – Örülök, hogy Kanta József láthatóan nem félt, bátran futballozott, s én is úgy láttam, hogy az első félidőben nem ment rosszul a csapatnak.”

Kanta József tehát visszatért, s ennek alighanem minden MTK-rajongó nagyon örül. Persze ha csak Sándor Csikart tette boldoggá ez a tény, már megérte…