Bombák, lövések, nóta

Nem tagadom, félek – mondta Dzsudzsák Balázs a februári, izraeliek elleni felkészülési meccsről a Gázai övezetben kirobbant konfliktus kapcsán. Több játékos is úgy véli: ha lehet, kihagynák ezt a kilencven percet, de Erwin Koeman jelezte: ha megyünk, senkitől sem fogad el kifogást.

A vendéglátók tájékoztatása szerint nincs ok aggodalomra, a bombák a stadiontól legfeljebb negyven kilométerre robbannak...

NYILASI TIBOR: – Előfordul, hogy könnyedebb hangvételű ez a rovat, hajlamosak vagyunk tréfálkozni egyik-másik ügyben, de ez nem az a téma, amellyel szívesen viccel az ember. Kimondom: ha én a válogatott keret tagja lennék, bizony nem mennék el! Itthon maradnék. Az elmúlt hetek eseményeit látva, tudva, hogy mennyi ember, milyen sok gyermek halt meg, nem tudnék jó szívvel elindulni. Rettenetesen nyomasztó és szívfájdító, amit a televízióban látunk.

KEMÉNY DÉNES: – Megértem, aki fél. Nem tudom, én vállalnáme az utazást, de szerintem a házigazda is megérti, ha aggályaink vannak. Játsszunk velük máshol – ha esetleg van idő az ilyen jellegű utószervezésre. Az övezetből küldött képeket látva emberi dolognak tartom a félelmet.

HAJDÚ B. ISTVÁN: – A pályán szabad lőni, ez legalább megnyugtató. Emlékszem, 1996-ban a Ferencváros az Olympiakosz vendége volt Athénban, és továbbjutott. A meccs előtti edzésen megjelent néhány hazai ultra, és rakétákat lőtt be a magyarok közé. A fradisták a földre vetették magukat, kivéve az ukrán Szergej Kuznyecovot és a szerb Dejan Milovanovicsot, ők egykedvűen kocogtak tovább, mintha mi sem történt volna. Őket ez nem lepte meg… Nyilván kellemesebb lett volna Balin vagy a Seychelleszigeteken meccset játszani, és visszasírjuk a Lothar Matthäusféle Antigua és Barbuda elleni derbiket. Komolyra fordítva: ha nagy veszély lenne, azt az izraeliek is jeleznék, vagy az MLSZ mondaná, hogy köszönjük, most nem. Abban biztos vagyok, ha elmegyünk, ránk rendkívüli alapossággal vigyáznának.

Olyan erőben lesz a Fradi, hogy olyat még nem látott senki a magyar futballban – állítják azok, akik ott voltak a Ferencváros idei első, keddi edzésén. Szervezettség, intenzitás, gyorsaság, pörgés másfél óránt át. A hosszú sérülésből visszatérő Lipcsei Péter például bokszolt, de a mintegy negyven játékos percnyi megállás nélkül gyakorolt.

NYILASI TIBOR: – Legyen jó a Fradi, jusson fel, az első osztályban kell bajnoknak lennie! Az bizonyos, hogy az angolok a fizikai felkészítés nagymesterei, erre bizonyíték a Premier League és a Championship valamennyi mérkőzése. A magyar játékosoknak is csak használ, ha kifogástalan erőben futballoznak a tavasszal.

KEMÉNY DÉNES: – Örülök neki, ez a normális, de eszembe jut az a vizsgázó, aki bement a profeszszorhoz, és a harmadik felelet nélküli kérdésre azt mondta: sajnálom, nem tudtam többet tanulni, mert beteg a nagymamám. Mire a professzor: jobbulást a nagyinak, egyes. Szóval, csak a teljesítmény számít, az azt befolyásoló tényezők mellékesek. Képzelje, nagyszerű edzéseket tartottam anno a fukuokai pólóvébé előtt, csak éppen ötödikek lettünk…

HAJDÚ B. ISTVÁN: – Stanko Poklepovicnál kosárlabdáztak a ferencvárosiak, és arról is hallottam már, hogy bokszolók fociznak az edzésen, de nem hiszem, hogy Nyikolaj Valujev álmatlanul forgolódna Lipcsei Péter nevét hallva. Olvastam, két kínait is tesztelnek, ha erős lesz a Bőcs tavasszal, még mindig lehet valamiféle utcai harcművészetek fesztiválja az Üllői úton. Mármint a pályán. Hogyha a kapusok az öklözést tökélyre fejlesztik, az rendben van, de amondó vagyok: az sem tragédia, ha a labda előkerül, az nem kezd sírni a lábakon vándorolva.

Szerenádok Ludányhalásziban: múlt pénteken a polgármester, a tehetős szponzor, az ügyvezető és a komplett DVTK énekelt késő este szurkolói nótákat a Diósgyőrrel a kilátástalan anyagi helyzet miatt közös megegyezéssel szerződést bontó Sisa Tibor háza előtt. Vasárnap a drukkerek dalolásztak, majd győzködték az edzőt – aki az ősszel öt bajnoki mérkőzésen vezette a csapatot –, hogy gondolja meg magát, ám a tréner nem változtatta meg elhatározását.

NYILASI TIBOR: – Nekem nagyon tetszett, hogy Sisa Tibor azt mondta, ha az elköszönés után visszamenne, hiteltelenné válna, nála az adott szónak valóban súlya van – sajnos, úgy tűnik, Diósgyőrben ez nem mindenkire igaz. Emelt fővel indulhat tovább az edző, mert a hitele megmaradt. Talán furcsa, de meglehet, ezzel a demonstrációval megmentette a diósgyőri futballt. Azt sokszor elmondtam már, mennyire fáj a szívem a borsodi futballért, mert ahol ennyire szeretik a labdarúgást, ott tényleg elkelne már egy igazi siker – megérdemelnék a rajongók.

KEMÉNY DÉNES: – Rögös négy év áll előttem, azt hiszem, körülnézek Ludányhalásziban, hátha van eladó ház vagy telek… Sisa Tibornak nemzetközi téren is vannak ragyogó eredményei, és emellett emberi tulajdonságai miatt szerethették meg a diósgyőriek.

HAJDÚ B. ISTVÁN: – Gyanítom, hétköznap esténként Ludányhalászi kimondottan csendes vidék lehet, bár az sem zárható ki, hogy hétfőn már direkt lesték, ki élteti a Diósgyőrt a Sisa-lak előtt. Mintha Rejtő Jenő mozgatná a szálakat a DVTK-nál; a csúcs ugye az volt, amikor értelmezési viták nyomán két DVTK volt, az egyik a földszinten, a másik az emeleten készült az edzésre. Arra nehéz szívvel fogadnék, hogy hirtelen minden rendbe jött, ugyanakkor számomra az sem meglepő, hogy Sisa Tibort ennyire megszerették.