Horrorfilmgyár

„Hová, hová...?”

Az őr csendben ücsörgött a sárga autóban, ám ahogy meglátta az illetéktelen behatolót, abbahagyta a szalonnázást, s a tettek mezejére lépett. Udvarias volt, nem rántott fegyvert, sőt segítőkészen irányt mutatott, mondván: ha újságtól jött, az más. Menjen csak beljebb, ott az őrbódé, a kolléga majd elmeséli, mi a helyzet.

A helyzet pedig egyre reménytelenebb.

Gyorsan alábbhagyott az építők lendülete

Régi történet ez már. Expóról álmodott a magyar, jókedvű világkiállításról, turisták özönéről, Budapest felvirágoztatásáról. Voltak, akik hittek benne, hogy 1996-ban a főváros rövid időre fontosabbá válhat, mint New York, Milánó, Moszkva. Persze hogy nem sikerült, Magyarország lemondta a világkiállítást. Pedig a tervek már készen álltak. Sőt az építkezések már elkezdődtek. A világkiállítás központja lett volna a Lágymányosi híd közelében lévő ELTE-BME-terület. Ide álmodták a Tüskecsarnokot is, amelynek tervpályázatát Lázár Antal és munkatársai nyerték meg. S jöttek a traktorok, a kotrógépek, a kubikosbrigádok, a mérnökök és a tízhektárosra tervezett sporttelepen dolgos kezek serénykedtek. Csarnokot és uszodát építettek.

A lendület gyorsan alábbhagyott, az uszoda építése 1995-ben leállt.

Ugyanakkor a Tüskecsarnok szerkezete 1996-ra elkészült. Akkor mindenki azt gondolta, átmeneti nehézségekről van szó, ráadásul a Magyar Építő Kft. hozzálátott a befejező munkálatokhoz, csakhogy a munkagépek 1998 végén végleg kivonultak az építési területről. Elfogyott a beruházásra szánt pénz.

Ennek immár több mint tíz esztendeje.

„Nem jöhet be, azt mondta a főnököm, ha Gyurcsány Ferenc jön, őt se engedjem be…”

A másik őr is készséges. Ő már bent „lakik” a rácsos kerítésen belül, a kis bódéjában, közvetlenül a Tüskecsarnok mellett. Napi 24 órás szolgálatot ad az őrző-védő cég, éjjelnappal vigyázzák itt a semmit. Illetve volna itt MÉH-be való vas, ráadásul Magyarországon mindent lopnak, de nem elsősorban a betörőktől védik a böhöm nagy épületet.

Olyan a mélygarázs, mintha pokolra szállnánk

„Jó munka ez. A cég immár tizenkét éve biztosítja az objektumot. Nemrég mentem nyugdíjba, így elvagyok a kis bódémban. Olykor-olykor körbesétálok, megnézem, mivé lett a kilencvenes évek közepén beharangozott sportcsarnok. Kár, hogy nem jöhet be, megmutatnám a háromszintes mélygarázst, olyan, mintha a pokolra szállna alá az ember, csak sötét van. Időnként szivattyúznunk kell, ha beázik a létesítmény, eltüntetjük a vizet. Nem mintha számítana. Vannak bent ilyen-olyan gépek, pillanatok alatt jeget lehetne varázsolni velük a talajra, de hát ki akarna itt korcsolyázni? Tudja, tavaly itt volt az egyik ismert üzletember. Jött ide a díszkíséretével, gondolom, beleszagolt a Tüskecsarnok levegőjébe, hátha lehet valamit kezdeni vele, de azzal a lendülettel ki is fordult innen, mondván, ezzel még ő sem tudna mit csinálni. De nem mindig ilyen csendes a hely. Néha filmesek jönnek hatalmas stábbal, nagy csinnadrattával, forgattak itt már több horrorfilmet, sőt még Steven Spielberget is láttam itt dolgozni…”

A kerítés is rozsdásodik.

Sőt a kerítésen kiakasztott „Kutyával őrzött terület!” felirat is.

Eb persze nincs – már a kutya sem kíváncsi a Tüskecsarnokra.

Eddig nagyjából négymilliárd forintba került a szellemtanya, amelyet közpénzekből kezdett építeni az állam. Ahogy teltek az évek, úgy jöttek újabb és újabb ötletek, hogy megváltozzon a helyzet. Először 2002-ben tűnt úgy, hogy talán befejeződik az építkezés. Akkor a torna-világbajnokság színhelyeként jelölték meg a helyet. Deutsch Tamás, az akkori sportminiszter kijelentette, egy év alatt befejezik a munkálatokat, ha megkapjuk a torna-vb rendezési jogát. Aztán az eseményt végül is a debreceni Főnix Csarnokban rendezték. Újabb négy esztendő múltán, a 2006-os úszó Eb tervezésekor került képbe ismét a lágymányosi épület. Ekkor több hónapos előkészítés után a kormány már-már rábólintott az ötletre, majd egy egészen váratlan fordulatot követően mégis a Margitszigetet jelölték meg a világverseny helyszínéül.

A Tüskecsarnokban sohasem sportolt senki.

Pedig ezért épült.

Az ingatlan őrzése eddig csaknem egymilliárd forintba került.

Az új ötlet: nevezzék el Kolonics Györgyről

Az évek során többször is pályázatot írtak ki a terület hasznosítására, ám ezekre nem befektetők, hanem úgymond üzletszerzők jelentkeztek. És ahogy többször is mondták a szakemberek, magánbefektetők sem befejezni, sem üzemeltetni nem fogják majd nyereségesen soha ezt a kísértetkomplexumot. Igazi magyaros csavar a történetben, hogy a Tüskecsarnok tulajdonképpen a Magyar tudósok körútján található, beékelődve az Infopark és megannyi dinamikusan épülő, szépülő telek közé. S bizony elkelne néhány magyar tudós, aki apró kis fecnire töltőtollal odafirkantaná, hogy mit és hogyan tegyenek a többlethasznosítása, rendbetétele ügyében. S persze az ötlet mellé még elkelne hozzávetőleg négymilliárd forint. Most újra pályázatot írtak ki – a tervek immár konferenciaközpont építéséről szólnak. Az állam az elképzelések szerint vagyonkezelésbe adja az épületet és a hozzá tartozó ingatlant, a pályázóknak pedig nincs más dolguk, mint a konferenciaközpont kialakítása és üzemeltetése. Az állam húsz évre adná bérbe a területet, és a pályázat elbírálásáról a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV), az önkormányzati tárca, a Budapesti Műszaki Egyetem és az ELTE szakembereiből összeállt értékelőbizottság dönt. Száraz Gábor, az MNV szóvivője kérdésünkre csak annyit mondott: „Az előző pályázat valóban érvénytelen lett, így most új kiírása zajlik. Szó sincs arról, hogy az állam lemondana a területről, a vagyonkezelői jog húsz év után visszaszáll a magyar államra. Aki pedig addig gazdálkodhat, az elsősorban fejezze be az annak idején elkezdett munkálatokat, majd alakítsa át konferenciaközponttá…”

S hogy a helyzet mennyire bonyolult, jelzi: Rétvári Bence KDNP-s országgyűlési képviselő a közelmúltban felszólította Gyenesei Istvánt, a sportot felügyelő önkormányzati minisztert, hogy ne járuljon hozzá a csarnok funkcióváltásához, ne kösse meg az erről szóló szerződést, hanem igenis fejeződjön be az építkezés, az új sportközpontot pedig nevezzék el Kolonics Györgyről, a legendás olimpiai bajnok kenusról.

Az ötlet szép.

Csupán előbb meg kell tisztítani a környéket a patkányoktól, kígyóktól, hajléktalanoktól.

S a tehetetlenség, a pazarlás szégyenétől.