Szász bronzérmes

Szász Emese sokáig nagyon szépen vívott, s nagyon halkan, ami különösen kellemes élménnyé tette a nézőknek az asszóit a párbajtőr GP-viadalon a Sportmax 2-ben. Nem mintha a férfiembernek baja lehetne a hölgyek és a fegyverek hangjával, de az artikulálatlan kiabálásoknál, a penge és markolat találkozásának fület sértő fémes csattanásánál csak jobb, ha valaki szépen csendben jut mindig tovább. Pláne egy olyan szerény és mosolygós hölgy, mint Szász Emese. Finoman, tisztán, türelmesen és egy ideig könnyedén adta a tusokat, így egyedüli magyarként maradt versenyben a legjobb 16 között; aztán neki is egyre nehezebb lett a dolga. De ahogy nőtt a tét, egyre szélesebb mosolyok jelentek meg az arcán, és hallatott egyre nagyobb örömkiáltásokat, miután tovább és tovább jutott. Az orosz Tatjana Logunova ellen 8:4-re vezetett, onnan 11:8-as hátrányba került viszont – miután egy olasz melegítőbe öltözött orosz tréner jó tanácsokat adott szláv nyelven az ellenfelének. De a Szász-stáb megoldotta innen is, 12:12-nél hosszabbításra került sor, és döntő tussal győzött a magyar. Egy magas holland hölgy, Sonja Tol következett a negyeddöntőben, és mielőtt azt hittük volna, hogy vele kevesebb gond lesz, 6:2-re elhúzott. De 12:8 lett ide, végül 15:13.

A zöld páston tehát minden rendben volt, mellette a sárgán pedig sorra elestek a legnagyobb külföldi egyéniségek. A legutóbbi vb-t, majd olimpiát is megnyerő német Brit Heidemann hiába szökdelte végig páros lábon az olasz Nathalie Moellhausen elleni asszóját, simán kiesett. A női párbajtőrvívás utóbbi másfél évtizedének – Nagy Tímea mellett – legnagyobb klaszszisa, az otthon öt olimpiai érmet, közte két aranyat őrző francia Laura Flessel-Colovic az egyik olaszon, Mara Navarrián még túljutott, a következőn már nem. Ezek a csaták akár rádión, kommentátor nélkül is követhetők lettek volna, a hosszan elnyújtott sikítások itáliai tust jelentettek, a rövid, tömörek franciát. Aztán az utóbbiak egyszer csak abbamaradtak, Moellhausen jutott a négy közé.

Ott a hosszabbításban hiába volt nála a kedvezmény, tust kapott az orosz Anna Szivkovától.

A másik párharc persze sokkal jobban lekötött bennünket, ráadásul Szász Emese ellenfele a francia színekben versenyző, kétszeres csapatvilágbajnok Király-Picot Hajnalka volt. Egy ideig fej fej mellett haladtak, aztán tovatűnt Szász türelmessége, amely egész nap jellemezte. Ment, ment előre, de Király túl messze volt, s túl jól párbajtőrözött: 15:7 lett oda.

„Küszködtem egész nap, nem volt olyan átütő a vívásom, mint tavaly, amikor első lettem, Hajni ellen pedig ez kevés volt – mondta Emese az elveszített elődöntő után. – Mindig győzni jön az ember, de vasárnap már örülni fogok ennek a bronznak.”

Ahogy Szásznak alig volt esélye Király ellen, Királynak sem a Szivkova elleni fináléban: 15:9-re győzött az orosz, így ő nyerte meg a budapesti Grand Prix-viadalt.

„Sohasem vertem még meg Emesét, nagyon nehéz asszóra készültem. Mind betartottam a taktikai utasításokat – mondta az eredményhirdetés után, futtában Király-Picot Hajnalka, aki nem akarta lekésni a repülőt, s még a doppingvizsgálatot is útba kellett ejtenie. – Ha az utolsó asszóra nem gondolok, boldognak érzem magam.”