Kegyetlen futás a gumistoplisban

Ennyire unatkozott?Ennyire unatkozott?

Azért kérdezi, mert már itt vagyok? Évek óta változatlan a felállás: az öltözőben én vagyok az első – szolgál kissé kétértelmű magyarázattal a meglepően korai „belépőre” Dombi Tibor, a DVSC-TEVA mindenkori játékosainak élvonalbeli örökranglistáját 358 fellépéssel vezető szélső. A 35 éves középpályás, az atlantai „debreceni ötök” egyedüliként még mindig az első ligában futballozó képviselője 1991 nyarán hurcolkodott át a debreceni ifisták öltözőjéből a nagycsapatéba. A magyaros, két-három hónapos téli ráhangolásokról mindössze három alkalommal hiányzott: 1999 és 2002 között a Frankfurt, illetve az Utrecht színeiben élte meg a fagyos készülődés csodáit.

Kezet fog önmagával, gratulál, hogy ma is sikerült, és várja a többieket? Öltözőfüggő?

Kedves… Inkább mozgásfüggő. Átöltözöm, aztán átmegyek a konditerembe, vagy ha már itt vannak a masszőrök, gyúratok.

A gondos testedzésnek köszönheti, hogy az 1996-os olimpiai csapat utolsó debreceni tagjaként még mindig az első ligában játszik?

Nyilván részben alkat kérdése, hogy még mindig bírom a tempót. Eddig is inkább az erőmből, a sebességemből éltem. A fejemen már sohasem fogom pörgetni a labdát, és a beadásaim is ilyenek maradnak… Ez van. Cinizmus nélkül állítom, hogy az induláshoz mérten azért az utóbbi téren is fejlődtem valamicskét. Visszakanyarodva a felvetéshez: magától értetődő, hogy mindenki abban próbál domborítani, amiben alapvetően jó. Sándor Tamás sem feltétlenül a futóedzésekért rajongott – és arra sem érdemes mérget venni, hogy a technikai jellegű feladatokat elsőként én hajtottam végre tökéletesen.

Ezen a téren tapasztalt azért némi progressziót?

A kamaszkori önmagamhoz képest feltétlenül. Anno berúgták üres területre a labdát, én meg utánafutottam – nagyon sarkosan ennyi volt a játékom. A gond az, hogy amit az utóbbi tizennyolc évben megtanultam, szóval valamicskét az egykét érintős futballból, azt az ifiből felkerülő gyerekek kivétel nélkül tudják. Alighanem erre is visszavezethető, hogy presztízst csináltam és csinálok a futásból, a gyorsasági gyakorlatokból.

A technikai előrelépés első részjelei köthetők edzőhöz? Mármint debrecenihez.

Szentes Lázárhoz. Szinte mindent labdával csináltunk, speciális edzéseket épített be a felkészülési programba. Nála eltűntek a szárazfutások, újszerű, modern volt a tréning, és a trend illeszkedett a klubhoz is, amely teljesen átalakult addigra, megszűnt vasutascsapat lenni, tulajdonos állt mögötte nagy céllal. Bajnokságot akartunk nyerni. Szentes Lázár módszerei, gyakorlatai nekem annyiban nem voltak újak, hogy Utrechtben egy részükkel már találkoztam: a hollandok télen-nyáron minden feladatot labdával végeznek.

Az első profi évek teleinek élményei publikusak?

Hűha, az első felkészülések Garamvölgyi Lajossal durvák voltak! Nemcsak a tréningeket, a körülményeket illetően is. Viszont akkor is kellemesek az emlékeim, ha nem vagyok szentimentális. Imádtunk focizni kölyökként, világéletemben szerettem edzeni, és egyfajta varázslatként éltük meg, hogy elutazhattunk például Parádra edzőtáborozni. Panzióban laktunk, némelyikünk fotelágyban aludt, három melegítőnk volt fejenként, a szobákat a száradó ruháinkkal dekoráltuk ki, és mert a mosatás nem volt fix, egy hétig izzadt cuccokban edzettünk. Reggel hatkor keltünk, naponta háromszor futás hegyenvölgyön át, réten, erdőben – stoplis cipőben. Aztán hazajöttünk, és futottunk a Nagyerdőben – gumistoplisban. Tényleg mostohák voltak a körülmények, érdekes módon mégis kevesebbet panaszkodtunk. Fényévekre voltunk a nyugati körülményektől, modelltől.

És most?

Sok minden megváltozott, de törvényszerű: ahogy haladunk előre az időben, a fejlődés sebessége is gyorsul. A kiindulási szintek különbözőek, azaz, azt hiszem, összességében, távlatokban nézve picit messzebb vagyunk a topkluboktól, mint voltunk.

Azt feltételezzük, hogy a DVSC és az Újpest birkózik majd az aranyért a tavasszal. Egyetért?

Ha a tavaszi negyedik-ötödik forduló után ugyanaz lesz a felállás, mint most, akkor hajlok rá. A téli felkészülés olyan, mint a meccsek szünete: az egyik csapat valamiért jobb passzban fut neki a második etapnak – és nyer. Általában…