December 13-án Dvéri Zsolt az otthonában szorgoskodott, amikor vasfúrás közben a letörött fúrószál a szeméhez pattant. A játékos kínzó fájdalmat érzett – szó szerint kilyukadt a szemgolyója. Először a székesfehérvári kórházban látták el a sérülést, majd miután az orvosok látták, mekkora a baj, Budapestre küldték a futballistát, akit a fővárosban megműtöttek. Az első ijedtség szerencsére a múlté, a középpályás szeme szépen gyógyul, és az sem zárható ki, hogy már a tavasszal ismét a pályán találkozhatunk vele.
Szerdán milyen napja volt: kocogott, úszott vagy kerékpározott?
Az uszodában voltam, és nem tagadom, jólesett a tempózás – felelte Dvéri Zsolt. – A műtét óta már kétszer voltam kontrollvizsgálaton, másodjára január hetedikén, és mert a szemem szépen hegesedik, engedélyt kaptam napi félórányi könnyű mozgásra. Nagyon vártam már ezt a pillanatot, ugyanis a magamfajta örökmozgó ember nehezen bírja a tétlenséget, a bezártságot.
Tökéletes a látása?
Amikor megműtöttek, két napon keresztül teljesen homályosan láttam, nem tudtam olvasni. Az orvosi szobában a táblán lévő legnagyobb betűket sem tudtam elolvasni, a múlt héten viszont már a legkisebb számokat is gond nélkül soroltam. Nincs probléma a látásommal: ha a fúrószál látóideget talált volna, egészen más lenne a helyzet.
Egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy megvakulhat?
Voltak pillanatok, amikor féltem… Amikor a székesfehérvári kórházban voltam, és egymás után következtek a vizsgálatok, eszembe jutott, hogy Darnyi Tamás is súlyos szemproblémával küszködött, mégis a világ egyik legjobb úszója volt... Aztán a nagypapámra gondoltam, akinek egy ló rúgta ki az egyik szemét, mégis teljes életet tudott élni. Úgyhogy megfordult a fejemben, hogy csak az egyik szememmel látok majd, de azt biztosra vettem, a futballt akkor sem hagyom abba.
Pályafutása zenitjén, huszonnyolc esztendősen önként döntött úgy,
hogy felhagy a profi futballal, és csak amatőrszinten játszik tovább. Most, amikor lassan harminchárom éves lesz, ilyen súlyos szemsérülés után is azonnal azt mondta, játszik még. Mitől ilyen erős? Egyszerűen nem búcsúzhatok így el. Amikor annak idején a befejezés mellett döntöttem, több év keserűsége halmozódott fel bennem. Most rend van az FC Fehérvárnál, ráadásul a szerződésem kétezer-tízig érvényes. Ha jól tudom, négy mérkőzés hiányzik ahhoz, hogy meglegyen a háromszázötvenedik élvonalbeli meccsem, ez is kellő motiváció. Erőt ad a szurkolók szeretete is: szerintük én lettem az őszi idény második legjobb fehérvári labdarúgója.
Montenegrói, szerb és brazil futballistát is szerződtetett már a klubja, valamint kimondottan az ön pótlására igazolták a Kaposvár középpályását, Szakály Dénest. Ez sem szegi a kedvét?
Annak idején Muzsnay Zsolt, Vancsa Miklós, Miriuta László és Fodor Imre támogatása mellett nőttem fel, nem tagadom, rengeteget tanultam tőlük. Úgy hiszem, szükség van olyan emberekre, akikre fel lehet nézni – talán a múltam miatt rám is fel lehet. Szakály Dénes tehetsége elvitathatatlan, én pedig mindenben segítem, hiszen ha jól játszik, azzal a csapatunk lesz erősebb. Természetesen a felépülésem után játszani szeretnék, és ha számítanak rám, valamint tudok segíteni együttesnek, ott leszek a pályán.
Mikor jön el ez az idő?
Február végén szeretnék már teljes intenzitással edzeni, bízom abban, hogy nem kell a teljes tavaszi idényt kihagynom.