Mellélövés és mellébeszélés

gólokat lőni, vb-n játszani, és nem mellesleg nem akartam évente ötszázmillió forintot keresni? Dehogynem! Csakhogy éppen olyan futballista lettem, amilyet belőlem az edzőim faragtak. Hogy benne a született tehetség minden bizonnyal lényegesen több, az bizonyos, de azt kétlem, hogy annyival többet edzett volna, mint amenynyivel jobb játékos lett belőle. Bennem van elszántság, én a maximumot igyekszem kihozni magamból, és pontosan látom, az csak töredéke annak, amit Roberto Carlos tud. Ez kinek a hibája?”

Jó kérdés, ugye?

Ha innen közelítünk, nem vitás, a klubvezető első számú felelőssége az, hogy megteremtse a normális munka alapjait. Igaz, a rendszerváltás után az értékes telkek miatt több száz pályát adtak el, s lett a helyükön pláza, benzinkút vagy gyorsétterem, a magyar labdarúgás alól gyakorlatilag kiprivatizálták a létesítményeket, és aligha kétséges, sok gyerek, aki futballozni akart, azért fordított hátat a sportágnak, mert nem volt hol…

Most már van, hiszen épülnek az új műfüves pályák.

Azonban koncentráljunk az élvonalra, a válogatottra.

„Dárdai Pál és Torghelle Sándor hatalmi szóra nem lehetett válogatott…” - mondja BozsikPéter, noha e két játékos immár alapembere Erwin Koeman csapatának.

Bozsik Péter után Várhidi Péter sem számolt velük, de ne legyen kétségünk: a nemzeti csapat elvesztegetett éveiért senki nem vállalja majd a felelősséget (vagy csak szóban, de azt tudjuk, mit ér).

Hatalmi szó?

Vérfagyasztó, ha bárki beleszólhat abba, hogy ki játsszon és ki nem – mármint az edzőn kívül.

Joga van a tulajdonosnak, a vezetőnek ilyesmire?

Persze elgondolkodtató: ha egy szurkoló csalódott, amikor veszít a csapata, vajon mit érez a klubba százmilliókat invesztáló tulajdonos, hogy drága pénzéért cserébe nem kap minőségi futballt?

Nem vitás, az dönt, aki a pénzt adja, de az is egyértelmű, csak az üzleti életben felhalmozott vagyon még nem predesztinál senkit arra, hogy értsen ahhoz, amit szeret.

A 22-es csapdája azonban a következő: ha ő adja a pénzt, akkor ugyan ki mondja meg neki, hogy nem ért hozzá? S egyáltalán: ki dönti el, hogy ki ért a futballhoz, és ki nem?

Előfordulhat, hogy van vezető, aki jobban látja a játékot, mint némelyik edző…

S ki a jó edző?

Aki szakmai stratéga, de nem ért a játékosok nyelvén; vagy a jó pedagógus, akiért tűzbe mennek a futballistái, csak éppen elcseréli magát; vagy akinél jó kondija van a labdarúgóknak, de kiismerhető a taktika; vagy akinek sok gólt rúg a csapata, szemben azzal, akié keveset kap?

Bent tartaná-e a Siófokot Sir Alex Ferguson, José Mourinho vagy Arsene Wenger?

Vagy elkerülné-e a kiesést Aczél Zoltánnal a balatoni csapat, ha a vezetők annyi pénzből gazdálkodhatnának tavasszal, amennyiből fél éven át a Manchester United számolhat?

Egy biztos: Bozsik Péter jól tette, hogy kendőzetlenül elmondta a véleményét, mert a magyar futball legnagyobb baja az, hogy míg a pályán a mellélövés, addig azon kívül a mellébeszélés megy – első osztályú szinten...