A látványban van az erő

Olyan létszámban lepték el a ví vók szombat reggel a Rozsnyói utcai csarnokot, hogy egy részüket el kellett küldeni. A legtávolabbra azokat, akiket a Honvéd Dózsa György úti vívótermébe sorsoltak ki: ott kellett megküzdeniük a selejtezőben.

Nemcsik is rajthoz állt egyéniben, igaz, nem Zsolt, hanem János, és nem kardban, hanem párbajtőrben. A 138 tagú mezőnyben Nemcsik Jánosnak, a Szent Imre Kórház belgyógyászának volt a legnagyobb szurkolótábora, a nézőtéren csinos rezidens, életvidám cserkészlány és nyugdíjas geológus is szorított érte. A tusaira adott lelátói tapsra rendre kelletlenül felnézett egy másik pást zsűrielnöke; közben a rábízottak jól elvívogattak magukban. Rédli András volt az egyetlen, aki ellen Nemcsiknek nem volt esélye, nem véletlenül.

Néhány pásttal odébb Szellő István tv-bemondó harcolt Kovács Ivánnal, s cseppet sem meglepő módon a kétszeres olimpiai ezüstérmes jutott a legmesszebb e csoportból. A szálak az elődöntőben futottak össze, Kovács Ivánnak Rédli jutott itt ellenfélül, őt 11:10-re legyőzte. Kovács nemzedékét nem akármilyen fából faragták, ez az alsó ágon is bebizonyosodott, az idősnek tartott pekingi csapatból Imre Géza és Boczkó Gábor is elődöntős lett, végül Imre Géza 15:8-cal került a fináléba, hogy Ivánnal megvívjon. Kovács Iván habitusához hűen hangosan kommentálta a döntőjét, Imre Géza csendben adta a tusokat, a táborában kisfia hangját lehetett először hallani, miközben 15:9-es győzelme után ordítva odarohant, s megölelte az édesapját. A kardvívók között az ősz eredményei alapján esélyesnek látszó ifjú Iliász Nikolásznak az elődöntőben visszavágott Lontay Balázs az évadnyitó Münchener Schwert döntőjében elszenvedett vereségért, 13:13 után már csak Lontay adott tusokat. A másik ágon Szilágyi Áron ellen a nap bravúremberének, Hamar Balázsnak elfogyott a tudománya. Középkori lovagokat idéző harci kedvvel és bátorsággal üldözte egymást a döntőben a két fiatalember, Szilágyi és Lontay, sokáig úgy tűnt, ebből inkább utóbbi kerül ki győztesen. Még hátrafelé rohanva, csaknem hanyatt esve is képes volt találatot adni Szilágyinak, 8:10 után 12:9-re vezetett, több tus viszont e napon már nem maradt a kardjában. A nyáron a mesterét, Gerevich Györgyöt elveszítő tinédzser, Szilágyi Áron, aki hol Dormagenben Szabó Vilmossal, hol Lontay Balázs edzőjével, Varga Józseffel készült az olimpia óta, elkapta a ritmust, s magyar bajnok lett. Azt hittük, a szombat legnagyobb párbaján túl vagyunk, de az a nap végén várt ránk.

Tőrben Mazza Lorenzo aratta a leghangosabb sikert a negyeddöntőben, úgy ordított Gátai Róbert feletti 14:13-as győzelme után, hogy ahhoz képest egy olasz nagycsalád veszekedése a lehalkított Kossuth rádión a szünetjel. De a döntőben már nem volt helye Mazzának, azt egy magyar család két fia döntötte el egymás között, Szabados Gábor és Szabados Kristóf. Lenyűgöző volt.

Látvány és lendület jellemezte a Csatások csatáját, ők ezúttal ketten sokat tettek azért, hogy a tőr ne csak a harmadik számú fegyvernem legyen a férfiaknál Magyarországon. És még ezen felül is szórakoztatták a közönséget, bár nem mindig tudatosan. Kristóf a hajrában úgy vállon találta testvérét, hogy Gábor alig tudta felemelni a karját, bár volt, aki szerint csak influenza elleni védőoltást kapott. Bizonyosan erősebb lett ezután az idősebb fivér, Gábor, és 15:13-ra nyert.