Becze Zoltán volt a hős

Két szokást vett fel mostanában az Alba Volán: gyakorlatilag hátrányból kezdi a meccseit, s a védekezésbe rendszerint beiktat egy rövidzárlatot.

Egyik sem jó ötlet…

Pénteken Grazban például a 32. másodpercben már vezettek az osztrákok, a harmadik harmadban pedig volt egy 34 másodperces időszak, amikor három gólt kaptak a fehérváriak. Ted Sator, a Volán szakvezetője igyekezett levonni a tanulságokat, s vasárnap este a Klagenfurt elleni meccsen Szuper Leventét pihentette (még csak nem is nevezte), helyét Hetényi Zoltán foglalta el, s az eddig többnyire második sornak minősített ötös fogattal kezdte az összecsapást. Nos, az elgondolás lehet, hogy jó volt, de a kivitelezés…

Alig másfél perc elteltével már vezettek a vendégek, majd amikor az első harmad közepén Hetényi harmadszor is kapitulált (nagyjából ugyanannyi lövésből...), a mester intett Becze Zoltánnak: készüljön.

Becze Zoltán.

Nem csoda, hogy ismeretlen a név. A 23 éves, amúgy fehérvári nevelésű kapus eleddig csak a Mol Ligában szereplő Alba második csapatában vitézkedett, igaz, ott alkalmanként maradandót alkotott. Pénteken például a listavezető HC Csíkszeredát úgy győzte le a „kis Volán”, hogy hősünk 42 lövésből negyvenegyet megfogott, s bár nem az osztrák ligában, de az ilyesfajta produkciót azért elismerik.

Ted Sator is.

Szóval a mester intett Beczének, aki az érezhetően szétesett Hetényit 1–3-nál felváltotta. Igen, 1–3-nál, mert arról se feledkezzünk meg, hogy a vendégek 2–0-s vezetésénél Nathan Martz is lőtt egy gólt, kihasználva a Volán emberelőnyét.

Amúgy pedig meglehetősen álmos volt a meccs, olyannyira, hogy a fehérvári csarnokban szokatlan módon már egy-egy „Ébresztő!” is elhangzott a lelátóról – persze csak úgy óvatosan, s mindössze addig, amíg a többség le nem hurrogta a lázadókat. Pedig őszintén szólva ez esetben a kisebbségnek volt igaza, s nem csak mert időközben 1–4-re alakult az eredmény: Ocskayék ugyanis visszafogottan, mondhatni gyengén játszottak ebben az időszakban. Aztán váratlanul az ellenfél nyújtott segédkezet: egy támadáson belül két kiállítást érő szabálytalanságot is elkövetett, így a Sator-csapat két teljes percig játszhatott kettős emberelőnyben.

Na, csak ez kellett…

Elképesztő nyomás nehezedett az osztrákok kapujára, nem is bírták kapott gól nélkül – teljesen megzavarodtak, s a második szünetben pánikszerűen menekültek az öltözőbe, hogy egy kis jó tanácshoz, no meg levegőhöz jussannak. Szükségük is volt mindkettőre, ugyanis időközben Fekete Dániel is betalált a vendégcsapat kapujába, azaz a befejező szakasz előtt mindöszsze egy gól volt a KAC előnye. Így aztán káprázatosra sikerült az utolsó harmad. A fehérváriak úgy mentek előre, mintha frissen cserélték volna bennük a Duracell-elemeket, s a vendégek is igyekeztek tartani a lépést, így parázs utolsó húsz percet produkáltak a felek. Különösen azután, hogy Horváth András távoli lövését benézte Hannes Enzenhofer – ekkor majd szétrobbant a csarnok. De mindez csak bemelegítés volt ahhoz képest, ami a gólnélküli hosszabbítást követő szétlövésnél következett. Az önkívületi állapotban parádézó Becze mindkét klagenfurti kísérletet megfogta, s mivel előbb Fekete Dániel, majd Kovács Csaba is bolondot csinált az osztrák kapusból, eldőlt a meccs: a volánosok Becze nyakában lógva ugráltak, a lelátón tomboló, csaknem háromezer ember pedig a meccs hősének nevét skandálta.

Az Albának ugyan mostanság van néhány rossz szokása, de a meccs végére egyről leszokott: kilenc vereség után győzött, s ezzel hosszú és – tegyük hozzá – kínos sorozat végére tett pontot.