Nem történt csoda

Milyen a „nyugdíjas élet”?Milyen a „nyugdíjas élet”?

Van dolgom bőven, a sporttelevízióban rendszeresen foglalkoztatnak, nemcsak a külföldi, hanem a hazai meccseken is szakkomentátorkodom – mondta Várhidi Péter. – A nyugdíjas ugyebár azt mondhatja, hogy már nincs állásban sehol, én viszont még nem, ugyanis december végéig szerződés köt a Magyar Labdarúgó-szövetséghez.

Ez jó! Amikor a megszokott telefonszámán hívtam, egy fiatalember udvariasan közölte velem: Várhidi Péter már nem tartozik a szövetség kötelékébe, azaz a mobiltelefont sem használja.

Már csak az alapfizetést kapom az MLSZ-től, amióta Jámbor László szerepet kapott, minden mást elvettek, megszüntettek. Így van ez rendjén, szeptember óta nem kell dolgoznom.

Feldolgozta már, hogy nem kellett a munkája, lelkesedése?

Túltettem magam rajta.

Megbeszéltek mindent Kisteleki Istvánnal?

Augusztus óta nem beszéltünk. Sem személyesen, sem telefonon.

Barátok, nem? Legalábbis az MLSZ elnöke korábban többször is hangsúlyozta, hogy nem pusztán szakmai kapcsolat, hanem barátság is összefűzi önöket.

Erre most mit mondjak? A szövetség vezetői úgy látták jónak, ha külföldi szakember irányítja a válogatottat, és ő folytatja az általam elkezdett munkát. Persze bánt az elvett lehetőség. Nagyon készültem a világbajnoki selejtezőre, s hittel vallottam, hogy esélyünk lehet a kijutásra is. Visszalapozhatják az újságot, mit nyilatkoztam akkoriban. Azt emlegettem: ennek a csapatnak kell mintegy harminc meccs, hogy összeérjen, erős közösséget alkosson és profi módon gondolkodjon.

Azaz a magáénak érzi Erwin Koeman válogatottját?

Természetesen. A mai nyolcvan százalékban az általam összerakott csapat. Nézzük csak a neveket: Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Juhász Roland nálam is kiemelt szerepet kapott, sőt valamennyien csapatkapitányként is pályára léptek. Talán csak Dárdai Pál került távolabb a kerettől nálam, de ennek is megvolt az oka. Nekem azt az utasítást adták, hogy fiatalítsak. Egyetértettem ezzel, s igyekeztem minden poszton ifjú, tehetséges játékosokat szerepeltetni. Erwin Koeman más helyzetben van, mert tőle az eredményeket várják, így már nincs megkötve a keze. Azt játszat, akit csak akar.

Manapság sem érzi úgy, hogy bábkapitánykodás volt az öné, és felülről irányították?

Nem voltam báb, senki sem szólt bele a munkámba, de rá kellett jönnöm, hogy magyar edzőként egészen más elbírálás alá estem, és más lehetőségeim voltak, mint egy külföldi szakembernek. Ez van, ezzel nem lehet mit tenni.

Mi a véleménye Erwin Koeman munkájáról?

Majd a tavasz eldönti, menynyire sikeres szakember. Ha képes lesz jó eredményt elérni az albánok, a dánok, a portugálok és a svédek ellen, akkor azt mondom, érdemes volt idehozni. Eddig hozta a papírformát. Illetve… Sajnos mínusz két pont áll a neve mellett. Budapesten bizony le kellett volna győznünk a dánokat. Fájó az ellenük elveszített két pont. A stockholmi vereség be volt kalkulálva, mint ahogyan a máltaiak és az albánok legyőzése is. Ahogy annak idején nyilatkoztam, a hatodik forduló után elsők lehetünk, feltéve, hogy jobbak leszünk az albánok és a máltaiak ellen a visszavágón is.

Azt sugallja, hogy a holland szakember nem tett hozzá túl sokat a válogatott fejlődéséhez? Csakhogy még a leginkább kritikus szakemberek is elismerik az előrelépést, azt, hogy van csapategység, és a szurkolók megsüvegelik Erwin Koeman eredményeit, sőt egyre többen hisznek a továbbjutásban.

Valamit tisztázzunk! Erwin Koeman nagyjából kész csapatot kapott, vett át. Az általa pályára küldött játékosok már az én irányításom alatt is remek közösséget alkottak, és egyre több szerepet kaptak saját klubcsapatukban. A vébéselejtezősorozat elindulása előtt az volt a kulcskérdés: ha továbbra is csak kispadosok alkotják a válogatottunkat, akkor nem lesz esélyünk. Csakhogy a külföldön szereplő labdarúgóink egyre inkább meghatározó szerephez jutnak egyesületükben. Erwin Koeman profi szemlélete persze belejátszik a győzelmekbe, hiszen egészen más közegből jött, és ez érződik a megnyilvánulásain.

És a holland stílus?

Ugyan már! Az alaptaktika ugyanaz, mint korábban, és a játékrendszerben sem látok semmi különleges változást. Nem győzöm hangsúlyozni: nem csoda történt, hanem a szisztematikus munka érett be, s olyan szintre értünk, hogy már képesek vagyunk nemcsak itthon, de idegenben is győzni tétmeccsen. Persze nehogy félreértsen, én vagyok a válogatott legnagyobb szurkolója.

Akkor miért nem volt kint a dánok és az albánok elleni meccsen a Puskás Ferenc Stadionban?

Azért, mert MLSZ-alkalmazottként nem kaptam meghívót, nem kaptam jegyet, úgyhogy televízión néztem a meccseket.

Mennyi esélyt ad a továbbjutásra?

Sokkal többet, mint korábban. A dánokat nem érzem meggyőzőnek, verhető ellenfelek. A svédek játéka egyértelműen Zlatan Ibrahimovicra épül, Stockholmban is meglephettük volna őket. A portugáloknál pedig nagy gond van, talán épp a kapitányukkal, Carlos Queirozzal. Mondom, nagy lehetőség előtt állunk, ezért is várom annyira a tavaszi folytatást.

Szakkomentátorként, nézőként is figyeli a magyar bajnoki meccseket: ha ön lenne a kapitány, kit hívna be a keretbe a hazai bajnokságból?

Rengeteg tehetséges játékosunk van Szombathelyen, Debrecenben, Nyíregyházán. Az MTK-s Pál Andrásnak, az újpesti Sándor Györgynek és Pollák Zoltánnak, valamint a debreceni Szakály Péternek talán lehetőséget adnék a bizonyításra.

Kapott már ajánlatot?

Vannak érdeklődők, sőt még az is lehet, hogy külföldön dolgozom tovább. Persze szívem szerint itthon folytatnám a munkát. A magyar futball a miénk. Ezt nekünk, hazai edzőknek kellene jobbá tennünk.