Csúcsokat döntöget Dárdai Pál. A magyar válogatott középpályás két hete, a HSV elleni sikerrel a Hertha BSC legtöbb győztes meccsen szereplő játékosa lett. Péntek este a Köln elleni 2–1-es diadal során 253. alkalommal húzta magára az első osztályban a berliniek mezét (1997 tavaszán ugyanis még a második ligában szereplő együtteshez érkezett), ezzel pedig holtversenyben dobogós.
Mit jelentenek a rekordok önnek?
Rendkívül hízelgő, hiszen a klubhűség manapság már nem divat – mondta Dárdai Pál. – Pénteken utolértem Erich Beert, aki huszonnégyszeres német válogatott, és ma is ikonként tisztelik Berlinben. Őt befogni nagy szó, ráadásul a jövő héten leszoríthatom a dobogóról. Olvastam, hogy Holger Brück 261 meccsel a második, őt a tavasszal érhetném utol, de ez még arrébb van. A stadionújságban viszont most nyilatkozott Michael Sziedat, aki 280 találkozóval vezeti a Herthaörökranglistát, és elmondta: mindig kint van a meccseinken, nagyon kedvel engem, és már most jelzi: nem bánja, ha jövőre megelőzöm. Nagyon reméli, hogy ha eljön az a bajnoki, egy csokor virággal ő köszönthet először.
Ha belegondolunk: egy Pécsről induló magyar futballistának ez nem hangzik rosszul.
Büszke is vagyok, de tudom, az egészség a legfontosabb. Nekem nem a 281. bajnoki meccs a célom, egy futballistának csak a jövő hét, a következő mérkőzés létezik.
Már dobogón a Hertha, ha messzire nem is tekint, a jelen sem elkeserítő…
Két meccsünk van még: megyünk a Schalkéhoz, aztán fogadjuk a Karlsruhét. Ha legalább három pontot szerzünk, klubrekordot érünk el, fél szezon alatt a Hertha BSC még sohasem szerzett 33 pontot. Úgy fest, nekem az ősz a rekordokról marad emlékezetes. Egységesek vagyunk, és akkor is tudunk győzni, mint pénteken a Köln ellen, ha a játékunk nem az igazi. Megyünk előre, nem adjuk fel, brusztolunk, letámadunk, hajtunk, ahogy bírunk, addig, amíg le nem fújják a meccset. Megtanultam, hogy a mérkőzést nem az nyeri meg, aki többet birtokolja a labdát, vagy aki szebben futballozik, több kötényt oszt ki, hanem aki a mezőnyben megnyeri a párharcokat. A Köln mindenkinek kellemetlen ellenfél volt, nekünk is akadtak gondjaink, de három helyzetünkből kettőt berúgtunk, ami döntött. És nem bántam, hogy három berlini lapban sem kapott senki nálam jobb osztályzatot.