Ördögi brazil páros

A két tehetség a Rio de Janeiróhoz közeli Petrópolisban látta meg a napvilágot, majd profi szinten a Fluminensében kezdte karrierjét. 2005-ben egy tokiói utánpótlástornán figyelt fel rájuk Les Kershaw, a Manchester United akadémiájának vezetője.

„Két kis agárra emlékeztettek, amikor megláttam őket – elevenítette fel első benyomásait Kershaw. – Talán az nyűgözött le bennük a legjobban, hogy amikor felrúgták őket, azonnal felpattantak, és rohantak tovább. Olyan gyorsak voltak, mint két ágyúgolyó. Nem kellett különösebb szakértelem ahhoz, hogy felismerjem bennük a potenciált. Rögtön hívtam Sir Alex Fergusont, és jeleztem, hihetetlen ikerpárra leltem.”

Az angol és a brazil klub viszonylag gyorsan megegyezett egymással, ám Fábio és Rafael csak az idén nyáron, 18. életévük betöltése és a portugál útlevél – nagyapjuknak köszönhető – megszerzése után írhatták alá szerződésüket.

Mindkét játékos „tipikus” brazil szélsőhátvédnek mondható; atletikusak, gyorsak, jól lőnek távolról, és előszeretettel loholnak fel-alá a széleken, jelentős segítséget nyújtva a támadásoknál. Miután kiderült, hogy csapatot váltanak, a Flu többé nem játszatta őket. Majdnem egyévnyi kihagyás után érkeztek meg Manchesterbe, ahol Ferguson szinte azonnal jelezte: a felnőttcsapatnál is számít rájuk.

Fábio a védelem bal oldalán szerepel, ám jelenleg a vállsérülését követő műtétből lábadozik, így bemutatkozása még várat magára; neki minden bizonnyal nehezebb dolga lesz, mint fivérének, hiszen a Unitedben Patrice Evra szinte kisajátította magának a posztot. A szakértők szerint legalább olyan jó, mint Rafael – tavaly például ő volt az U17es világbajnokságon szereplő brazil válogatott csapatkapitánya, sőt védő létére az együttes házi gólkirálya lett a tornán.

Fivérével ellentétben Rafael már bemutatkozott a „vörös ördögöknél”. A dinamikus jobbhátvéd eddig nyolc meccsen lépett pályára, hatszor kezdőként, és az Arsenal elleni, 2–1-re elveszített rangadón remek góllal szépített. Beállásával szembetűnően felpezsdült a United játéka, nem csoda, hogy sokak szerint csak idő kérdése, mikor szorítja ki a posztján szereplő Wes Brownt és Gary Neville-t.

„Érzem, hogy van valami különleges ebben a fiúban – mondta róla Ferguson, aki az Arsenalt irányító Arsene Wengerhez hasonlóan jó érzékkel szokta beépíteni a fiatalokat csapatába. – Igazi egyéniség, emellett hihetetlenül tehetséges és bátor. Tipikus brazil, aki mindig magánál akarja tudni a labdát. Nagyon szeretem ezt a hozzáállást! Afelől sincs semmi kétségem, hogy Fábio ugyanolyan jól teljesít majd, mint Rafael, aki egyébként sok fejfájást okoz nekem. Ha ugyanis a kezdőben akarok lehetőséget adni neki, ki kell hagynom Wes Brownt és Gary Neville-t, két válogatott játékost, akik rengeteget tettek a klubért. Talán emlékeznek rá, Lee Sharpe remekül futballozott a kilencvenes évek elején, aztán jött Ryan Giggs, és átvette a helyét. Hiába, ez az élet rendje.”

Valószínűleg sok menedzser szívesen panaszkodna hasonló fejfájásra…