Gibraltár a spanyoloké!

Salamancával nem lehet betelni. A pécsi kosarashölgyek mindegyike áradozott a festői városkáról, miután a délelőtti dobóedzést követően sétáltak egyet az utánozhatatlan hangulatú belvárosban. Csupa mosoly, kacagás volt ekkortájt minden.

A jókedv nem múlott a csoportvezető otthonában a találkozó elején sem, ugyanis nem csupán a kedves egyetemi városkával, hanem Vajda Annával sem lehet betelni. A magyar válogatott csapatkapitánya, aki a Halcón Avenida elleni pécsi meccsen 26 pontjával a találkozó legeredményesebb játékosa lett, Spanyolországban is azonnal tudatosította mindenkiben, a jó forma nem múlandó, ha megdolgozik érte az ember. A 190 centis, 24 éves magasbedobó szerezte az összecsapás első hét pontját. Betalált indításból, tempóból és a triplavonalon túlról is.

A mieink elsőrangúan védekeztek, sok labdát szereztek, és nem engedték vezetni az ellenfelet. Fordítani csupán a második negyed közepén tudott az Avenida, amikor Petra Stampalija dobott egy duplát, és dobhatott egy büntetőt is. Nem azért vette át a vezetést a hazai csapat, mert feljavult a játéka, hanem mert a gibraltári vezetőbíró gondolta úgy, hogy megsegíti földrajzi hazáját. A mindössze hat és fél négyzetkilométernyi területű, brit közigazgatás alá tartozó, Spanyolország déli csücskén fekvő Gibraltár hovatartozása miatt akad némi bosszúság és düh a spanyolokban. Nos, Francis Santos talán ezen akart enyhíteni.

Tény, ami tény: amikor a spanyolok átvették a vezetést, a személyi hibák mutatója 10–2 volt! Nem a pécsiek ellen ítéltek kevesebbet… A másik két bíró alig használta a sípját, a gibraltári mindent maga intézett. Még arra is figyelt, hogy Fűzy Ákos segédje, Zseljko Djokics ellen akkor fújjon technikait, amikor a mieink jöhettek volna. Így viszont Gunta Basko dobhatott két büntetőt, és maradt a labda a salamancaiaknál. Egyáltalán nem mindegy! A pécsi vezetők még a szünetben is reklamáltak, ám az ellenőr – nem fogják kitalálni – gibraltári. Vörös fejjel üvöltözött a mieinkkel. Mint elfogulatlan, pártatlan komisszár. A faultarány ekkor 14–5 volt, úgy hogy a vendégek zónáztak, a vendéglátók embert fogtak.

A második félidő elején még figyelt a gibraltári bíró, hamar kiosztotta a személyiket a centereinknek, akik ezután nem nagyon érhettek az ellenfélhez. Donnette Snow pedig van olyan jó játékos, hogy ha nem háborgatják, biztosan bedobja. A magyarok játéka teljesen szétesett, hat percig nem született pécsi kosár, húsz pont fölé nőtt a különbség, eldőlt a találkozó.

A helyi fanatikusok nem csak saját csapatukat, hanem a vezetőbírót is ünnepelhették a meccs végén. Ugyanazt élték át a pécsiek, amit a soproniak két hete a CSZKA Moszkva otthonában. Hiába, ez is már a gazdagok ligája, főleg hogy csak a szomszédba kell átruccanni meccset vezetni, s tudni, mi a jó az ottaniaknak…