Képregény a festői spanyol városban

Albert Einstein korszakalkotó felfedezése óta tudjuk, hogy minden relatív. A pécsi lányok reggel fél hétkor keltek egy vecsési szállodában, mert már hétfő este felutaztak Ferihegy környékére. A reggel fél hét egy kosárlabdázó életében hajnalnak számít, ám ez szinte semmi ahhoz képest, hogy a lányokat Salamancába is elkísérő csekély létszámú, ám annál vehemensebb szurkolói csapat hajnal háromkor kelt, hogy elérje a Mecsekaljáról a különböző csatlakozásokat.

Ennél messzebb Európában nem nagyon játszhat meccset az együttes, bár a tízszeres magyar bajnok játékosai hozzászoktak a többórás tétlenséghez, legutóbbi turnéjuk a négy időzónával keletebbre elterülő Orenburgba sem volt kimondott villámtúra. A hölgyek profi módon alkalmazkodtak a körülményekhez, a müncheni átszálláshoz, a madridi megállóhoz és a hátralévő háromórás autóbuszozáshoz. A legnagyobb tetszést „kontinensszerte” Szara Krnjics csinos pulóvere keltette: a szerb tinédzser narancssárga alapú felsőjén első ránézésre a világ összes képregénye olvasható a Pókembertől a Supermanig – és vissza.

Salamancába egyébként szívesen utaznak az emberek, s nem csupán akkor, ha a kötelesség oda szólítja őket. A Pécsnél nem nagyobb lélekszámú település – Madridtól kétszáz kilométerre nyugatra – a földrész egyik leggyönyörűbb, legtöbb látnivalót nyújtó kisvárosa. Kis túlzással leginkább úgy lehetne jellemezni, mintha egy pécsi belvárosnyi területre odaképzelnék Magyarország összes műemlékét. Nem véletlenül nyilvánította a bájos helység belső részét az UNESCO a világörökség részévé.

A szervezet büszke lehet 1988-as választottjára, ez a hely talán az egyetlen a világon, ahol az új katedrálist nem úgy építették fel, hogy lebontották a régit. Emellett is számtalan zarándokhely és műemlék teszi hangulatossá a dombok közt megbúvó települést, köztük a földkerekség második legrégebben alapított egyetemével, amelyet 1218-ban hívott életre IX. Alfonso de León.

Napjainkban is negyvenezer – köztük hatezer külföldi – egyetemista nyüzsög Salamancában, s a Halcón Avenida együttese is az egyetemi keretekből nőtte ki magát Európa egyik meghatározó együttesévé, amelynek mérkőzéseire két-háromezer néző jár, sajátos hangulatot teremtve. A Bourges világhírű edzője, Pierre Vincent legalábbis azt mondta Fűzy Ákosnak, az ő csapata itteni vereségének egyik oka, hogy nem tudott túllépni ezen a körülményen.

„Remélem, mi nem esünk ebbe a hibába. Van esélyünk, ha megakadályozzuk gyors indításaikat, ha a palánk alatt elérjük, hogy a két centerük ne tudjon egymáshoz passzolni, s ha termetes bedobóikat meg tudjuk állítani a pozíciós játékban” – mondta a magyarok szakvezetője.

Nem a Pécs az esélyes, de egy hónappal ezelőtt már bizonyítottak a mieink, akik néhány hozzáértő szerint azért nyertek „csak” 82–65-re október 16-án otthon mostani ellenfelükkel szemben, mert nem fújtak hazai pályát a bírók.

Enyhén szólva… Ezúttal nem várható, hogy a fekete-fehérek idegenben hasonlóra számíthatnak, de azt már többször nyomatékosította Fűzy Ákos újjáalakulóban lévő, sokra hivatott csapata, hogy bárki ellen eséllyel veszi fel a harcot.