Nyerő volt a tizenegyes

Őszi első a góllövők versenyében. Mit jelent ez önnek?Őszi első a góllövők versenyében. Mit jelent ez önnek?

Hízelgő, örülök neki, de messzemenő következtetést nem szabad levonni belőle – mondta Bajzát Péter, a Győri ETO FC 27 éves támadója. – Hogy őszinte legyek, nem is figyeltem, hogy áll a góllövőlista.

Komolyan mondja, hogy nem érdekli?!

Azt nem mondtam, de a tabellát figyeltem inkább. Gólkirálynak lenni persze még ma is, ebben a sokat szidott magyar futballban is dicsőség, hiszen azért Tököli Attila, Waltner Róbert, Rudolf Gergely vagy éppen Kabát Péter mögöttem van. Meg aztán az emberre büszkék a családtagjai, a szerettei, ami jó érzés – de ennyi… Nem szabad elájulni tőle.

Ha már a tabellát nézi:az ETO tizenharmadik, mindössze három csapatot, a Paksot, Siófokot és a REAC-ot előzi meg. Ezt a listát nem nagy öröm nézegetni…

Éppen erről beszélek! Sajnos az ősz messze nem úgy sikerült, ahogy terveztük.

Miért nem? A tavasszal meneteltek, nemzetközi kupában indulhattak, stabil háttérrel, a honi viszonyok között talán a legjobb körülmények között készülhetnek. Mi nem stimmelt?

Ha tudnám, már szóltam volna, hogy min kell változtatni, de én sem tudom… Nyilván sok összetevője van, és az elsők között említeném, hogy az első fordulóban megsérült Stark Péter. Ő ragyogóan összefogja a védelmet és az egész csapatot, szerintem nagyon hiányzott. Voltak sérültjeink, de ezt szinte minden klub elmondhatja magáról, vagyis ez nem lehet kifogás. Két hazai meccset fájlalok: a Nyíregyháza és a Siófok ellen végigtámadtuk a kilencven percet, szétrúgtuk a kapufát, végig mi birtokoltuk a labdát, kezdeményeztünk, mentünk előre, de a nyírségiek egy kontrával nyertek, a siófoki meccs gól nélkül ért véget. Ez mínusz öt pont, és olyan szoros a mezőny, hogy ha csak e két meccset hozzuk, hatodikok vagyunk, közvetlenül az élmezőny mögött. De nem hoztuk, így most a tizenharmadik helyről beszélünk. Legyünk őszinték: nekünk, játékosoknak kellett volna minden egyes poszton még többet hozzátenni a csapatteljesítményhez – ha így történt volna, nem itt állnánk.

A gárda huszonhárom góljából tizenegyet ön szerzett, talán az ön posztjával volt a legkevesebb probléma…

Én nem vagyok teljesen elégedett magammal. Több kihagyott helyzet is bosszant, és amikor a csapat rosszul teljesített, nekem sem ment a játék, nem tudtam kihúzni a szekerünket a kátyúból.

Melyik volt a legszebb a tizenegy góljából?

Kellemes emlék a Kispest vagy a REAC elleni meccsünk, hiszen mindkétszer három gólt tudtam szerezni. Szakmai szempontból a legszebbnek a Fáy utcában elért gólomat tartom: a bal oldalon, kint a szélen, a vonal mellett átverekedtem magam egy védőn, majd a tizenhatoson belül még egy cselt csináltam befelé, és visszarúgtam a labdát a rövid sarokba – amikor visszanéztem, nekem is tetszett.

Mit választ? Fél év múlva Bajzát Péter a gólkirály, és a Győr a nyolcadik helyen zár, vagy ön lesz a góllövők között nyolcadik, és a ETO, mondjuk, ezüstérmes?

Nem lehet kérdéses, hogy az utóbbit. A csapat sikere az elsődleges, az egyéni ambíciók csak ezután jöhetnek. Ha kikapunk, a szurkolók kritizálnak minket, így engem is. Hiába rúgok gólt, ha nem nyerünk, hiszen a csapat tagja vagyok. Másfelől azt hiszem, ha a Győr remek tavaszt produkál, amiért mindent meg is fogunk tenni, akkor olyan nagyon messze nem lennék a gólkirályi címtől sem…