Változtatást akarnak

Theo Walcottot nem érdemtelenül tartják a legígéretesebb angol játékosnak: a 19 éves szélső alapember az Arsenalban, és már a válogatottban is voltak emlékezetes alakításai – elég csak a Horvátország elleni őszi mesterhármasára gondolni –, ráadásul szép lassan kiszorította David Beckhamet a kezdőcsapatból.

A helyi futballszurkolók fájlalják, hogy Anglia nem bővelkedik a majdan Aranylabdára is esélyes tinédzserekben, mindazonáltal Walcott nincs egyedül. Társai közül elsőként talán a szintén az „ágyúsokat” erősítő Jack Wilshere-t érdemes említeni. A 16 éves középpályás februárban góllal mutatkozott be a tartalékcsapatban, majd több felkészülési találkozón is pályára lépett. A nagyok között végül szeptemberben mutatkozhatott be, és a Blackburn elleni bajnokin mindjárt klubcsúcsot döntött: 16 évesen és 256 naposan ő lett a legfiatalabb játékos, aki Premier League-meccsen játszott a londoniak színeiben. Tíz nappal később, a Sheffield United elleni Ligakupa-meccsen az első gólját is megszerezte, és Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere nem mulasztotta el megjegyezni: Wilshere „hamarosan” az angol válogatottban is debütálhat.

John Bostock a Crystal Palaceban kezdte pályafutását, és az előző szezonban 15 évesen már több bajnokin is pályára lépett a másodosztályú együttesben, sőt időközben a Tottenhamben UEFA-kupa-mérkőzésen is játszott. Az 1992-s születésű középpályás a nyáron hosszas huzavona után szerződhetett a Spurshöz; Simon Jordant, a Palace elnökét rendkívül feldühítette, hogy a liga döntőbírósága csak 700 ezer fontban szabta meg a játékos árát.

A sportdöntőbíróságnak a piaci viszonyok figyelembevételével kellene megszabnia az árakat – háborgott az elnök. – Erre hétszázezer fontban állapítják meg a vételárát egy olyan játékosnak, aki az U17-es válogatott csapatkapitánya, akit az ország egyik legnagyobb tehetségének tartanak, és akit Arsenal és Chelsea kaliberű egyesületek kerestek… A klubom akadémiája kinevelt egy világklasszis labdarúgót egy másik csapat számára, cserébe aprópénzzel szúrták ki a szemünket. Félreértés ne essék, nem voltunk haszonlesők, csak reális árat szerettünk volna.”

A fenti eset éppenséggel az utánpótlás-nevelés hátulütőire, a kisebb klubok kiszolgáltatottságára mutat rá – nyilvánvalóan itt is keresendő az angol futball talán legnagyobb jelenlegi problémájának gyökere. A nagy befolyású klubok nemcsak sztárokat igazolnak külföldről jó pénzért, hanem fiatalokat is a határokon kívül vásárolnak; lassan a tartalékcsapatokban is meghatározóvá válnak az importált futballisták, így nem csoda, hogy a Premier League-ben szereplő játékosoknak csak mintegy 37 százaléka angol. Az előszeretettel „külföldről fiatalító” és ezért – Walcott és Wilshere foglalkoztatása ellenére is – bírált Wenger ekképp indokolta a jelenséget egy korábbi nyilatkozatában:

„Természetesen jelentős erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy angol játékosokkal erősítsük meg a csapatot, de a rendszer az elmúlt tíz évben egyszerűen nem nevelt ki elég tehetséges brit futballistát. Egyébként is úgy gondolom, ha egy szurkoló lát egy szép gólt vagy egy remek passzt, nem azon gondolkozik, hol született a bravúr bemutatója. Képtelenség azt elvárni, hogy a Premier League egyszerre legyen a világ legerősebb bajnoksága, ugyanakkor csak angolok játsszanak benne. Ez a kettős törekvés középszerűséghez vezetne.”

Sokak szerint sürgősen tenni kell valamit, különben az angol labdarúgóknak csak másodhegedűs szerep jut az ország klubfutballjában. Lord Triesman, az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) vezetője támogatja Michel Platinit, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnökét, aki betiltaná a 18 év alatti külföldi játékosok igazolását – ami természetesen nemcsak Anglia, hanem a többi ország labdarúgására is hatással lenne. Sir Trevor Brooking, az FA futballfejlesztésért felelős igazgatója szerint a saját portán is sepregetni kell: gondoskodni kell arról, hogy a klubok által piacképessé tett 15–18 éves korosztály alatt a gyerekek avatott kezekbe kerüljenek – még azelőtt, hogy valamelyik klub akadémiájára kerülnének.

„Az angol élklubokban szereplő hazai játékosok számát nézve némi lemaradásban vagyunk a többi országhoz képest. Ezzel nem a csapatokat akarom kritizálni, őket érthetően az érdekli, hogy az elérhető legjobbak szerepeljenek náluk – mondta az egykori 47-szeres válogatott futballista. – A mi felelősségünk, hogy az edzőképzés reformjával elérjük: az öt és tizenegy év közötti gyerekekkel az ő korcsoportjukra szakosodott edzők foglalkozzanak. Egy ötvenötmilliós országban több tehetségnek kellene eljutni a felnőttszintig. A bázis megvan, és mi azon vagyunk, hogy több angol futballistát neveljünk ki, közülük a mainál többen jussanak el a klubok utánpótlás-akadémiáira, és ott jól is szerepeljenek. Ha rendbe rakjuk a rendszert, Arsene Wenger legközelebb nem négy tizenöt éves spanyolt igazol majd, hanem, mondjuk, egy Fabregashoz hasonló játékost és mellette három angolt, akik semmivel sem tudnak kevesebbet a külföldieknél.”