Ez futball, nem politika!

„A politikának nincs helye a pályánkon...!”

Ezt Antal Barnabás, a dunaszerdahelyi futballklub egyik tulajdonosa mondta hétfő délután. Hangjában nem kevés feszültség bujkált, mondatait higgadtan, ugyanakkor kissé emelkedett hangon ejtette ki. Nem múlik a sokkhatás, nem csökken a düh. Sem benne, ott, Szlovákiában, sem itthon a hétköznapokon. A hírműsorok azóta is kiemelt helyen foglalkoznak a november 1-jén, a dunaszerdahelyi stadionban történt botránnyal. Itthon a híradó ismétli a brutális képeket, a Darth Wadernek öltözött szlovák kommandósok támadását, ahogy behatolnak, becsörtetnek a magyarok szektorába, s ütnek mindenkit, akit ott találnak.

Magyar zászlót már nem lehet DAC-meccsre vinni

Ütik a magyart.

Hivatalos indok azóta sincs. A szlovák hatóságok nem győzik hangsúlyozni, hogy ők csak a dolgukat tették, úgymond „futballhuligánokat” fékeztek meg, közbelépésük, akciójuk nem lépte át a megszokott mértéket. Micsoda cinizmus! A magyar kormány többször is kísérletet tett arra, hogy felelősöket találjon a rendőri túlkapásért, az indokolatlan erőszakért, mindhiába. De a történteket a szlovák hatóságok hallgatása, mellébeszélése sem képes meg nem történtté tenni. Azóta a legtöbb magyar pályán nemzeti színű lobogókkal szurkolnak a táborok, s rendszeresen eléneklik a Himnuszt.

Az összetartás soha nem volt ennyire erős.

Igen ám, de mi lesz a DACcal, azzal a csapattal, amelyet már egyértelműen „magyarként” könyveltek el Szlovákiában, s már-már közellenségként kezelnek? S mi lesz azokkal a szurkolókkal, akik szimpátiából többször is útra keltek, elindulva Budapestről, Győrből, Debrecenből, Zalaegerszegről, Nyíregyházáról, Fehérvárról, hogy meg se álljanak Dunaszerdahelyig? Az már egyértelmű, hogy készülnek rájuk. Mind a szlovák drukkerek, mind a helyi rendőrök. Sőt már az is napvilágot látott, hogy a szlovák parlamentben olyan döntés született, mely szerint az ottani bajnoki találkozón más nemzet lobogója nem jelenhet meg a szektorokban.

Már látni sem bírják a magyar zászlókat.

De hogy éli meg ezt a DAC Bécsben és Dunaszerdahelyen élő magyar tulajdonosa?

A klub el akarja kerülni, hogy megbélyegezzék

„Nehezen térünk napirendre a Slovan elleni meccs alatt történt botrány fölött – mondta Antal Barnabás, a DAC egyik tulajdonosa. – Nem gondoltuk, hogy ilyen élményekben lesz részünk, amikor belevágtunk a csapat támogatásába. Mi sporttal foglalkozunk, bennünket a futball éltet, és semmi közünk a politikához! Sőt a pályánkon nincs helye a politikának! De akaratlanul mégis belesodródtunk ebbe a botrányba, célponttá váltunk, pedig mi tisztességesen dolgozunk. Tulajdonostársaimmal nem kevés pénzt áldoztunk a DAC-ra, és szeretnénk sikeressé válni. Most mégis a botrány miatt beszélnek rólunk, s nem titkolom, azon gondolkodunk, azt mérlegeljük, hogy a FIFAhoz fordulunk. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség illetékesei tudják csak meg, mi történt november 1-jén Dunaszerdahelyen, és mi történik azóta is egy politikától mentesen, korrekt módon irányított csapattal. Félre ne értse senki: mi örömmel látjuk azokat a magyarokat, akik szimpatizálnak a klubunkkal, s akik úgy gondolják, szurkolni akarnak nekünk a lelátóról, akár a hazai, akár az idegenbeli találkozókon. Jöjjenek! Jöjjenek, és buzdítsanak bennünket, mert elkél a biztatás. De azt nem szeretném, ha mi afféle megbélyegzett klub lennénk. Még egyszer mondom, futballcsapat vagyunk, nem politikai szervezet!”

A visszafogott nyilatkozat tökéletesen érthető.

Ha a szlovákok úgy gondolják, alaposan megnehezíthetik a „magyar” DAC helyzetét. Büntetésekkel, pontlevonásokkal sújthatják a klubot, amely így sincs könnyű helyzetben a bajnokságban. Segíteni ebben Magyarországról aligha lehet. Talán csak úgy, ha sportszerűen buzdítják a DAC-ot a magyar szurkolók. S talán úgy is, ha itthon egyértelműen kiáll mindenki a dunaszerdahelyiek mellett.

Mint ahogy teszi azt a Budapest Honvéd.

November 25-én a Bozsikstadionban lép pályára a DAC csapata.

Antal Barnabás ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Tavaly már kialakult egy korrekt kapcsolat a Honvéddal, akkor edzőmeccset játszottunk velük, most pedig örömmel vállaltuk el ezt a barátságos találkozót. Köszönjük a kispestiek meghívását, számunkra fontos, hogy Magyarországon magyar szurkolók előtt is megmutassuk magunkat. Szó van még további találkozókról is, akár nálunk, akár Budapesten, de ne menjünk a dolgok elébe...”

A rendőrroham áldozatai kapják majd a bevételt

Érdemes idézni George F. Hemingway kispesti klubtulajdonos néhány gondolatát: „A dunaszerdahelyi mérkőzésen történtek és azok előzményei csak a gyűlölet és a gyűlöletkeltés egyik újkori formáját szolgálják. Nekünk, mint a magyar futball képviselőinek mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a politikát, a rasszizmust, az erőszakot távol tartsuk a stadionjainktól. A tolerancia, a magyar és a szlovák nép közötti barátság és az ártatlan áldozatok megsegítése jegyében elhatároztuk, hogy egy olyan jótékonysági mérkőzést rendezünk, amelynek teljes bevételét a dunaszerdahelyi áldozatok megsegítésére ajánljuk fel.”

Szlovákiában aligha kap nagy hírverést a meccs...