Vagányságot kell tanulni!

LIPCSEI ÁRPÁDLIPCSEI ÁRPÁD
Vágólapra másolva!
2008.11.06. 23:17
Címkék
A cardiffi kölykök motiválását, a szerecsendiós szűzpecsenye elkészítését, sőt a magyar nyelv felsőfokú elsajátítását sem tekintette eleve reménytelen vállalkozásnak Zoran Szpisljak, a DVSC „légiós”, A-licences edzője. Habár az utóbbit illetően a Kárpát-medencei gyöknek köszönhetően nem a nulláról indult, a fejlődés majd egy év elteltével is szembeszökő. A talentum önmagában keveset ér, ambíció híján nagyjából semmit – vallja a szerb származású szakember.

Alig egy éve, Debrecenbe érkezésekor mé g szabadkozott megkopott nyelvtudása miatt. Újfent összebarátkozott a magyarral.Alig egy éve, Debrecenbe érkezésekor mé g szabadkozott megkopott nyelvtudása miatt. Újfent összebarátkozott a magyarral.

Méregettük egymást, kerestem a szavakat, aztán megtaláltam őket, pontosabban visszataláltak hozzám – utalt a meseszerű végkifejletre a 2007 novemberében brit munkahelyét debrecenire cserélő, a nyáron egy televíziós műsorban főzőtudományát is megcsillantó edző. – A nagyszüleim mellett aktív nyelvhasználattal töltött két év szépen elsikkadt a „magyarmentes” harminc árnyékában.

Kinevezésekor a nevével ismerkedtünk – ön tudta, mibe vágta a fejszéjét, hol, milyen futballkultúrájú országban vállal munkát? Nem volt ez ugrás a sötétbe?

Nagyjából a gépem landolásakor leszögeztem: évtizedekkel korábban mindenki elismerően beszélt a magyar labdarúgásról, én is ezeken a történeteken nőttem fel. A legendák mára elsorvadtak, kivesztek. A sportág népszerűsége, respektje, színvonala nem a régi – őszintén szólva az általános „műveltségem” eddig terjedt. Tudtam, hogy a bajnokcsapatról van szó, ismertem a célokat. Ennyi elég volt.

Wales, Cardiff a labdarúgás szempontjából biztosabbnak, kényelmesebbnek, vonzóbbnak tűnik bármely magyar bázisnál, mégis váltott. Nyughatatlan?

Biztosan a vérem, a származásom is közrejátszott a döntésben, de a kihívás keresése, ez esetben felismerése fontosabb szempontnak bizonyult. Ahol minden tökéletes, mesések a feltételek, mindenki a kezed alá dolgozik, az a paradicsom. Ha hosszú ideig ugyanabban a szisztémában dolgozol, óhatatlanul beleszürkülsz a napi rutinba. Szükségem volt a kitörésre, mert magamon már éreztem: elkényelmesedtem. Kíváncsinak kell maradnod, mert ez visz előre. Az ambíció. Tudnod kell, hogy a megváltozott körülmények között mire vagy képes, hogy át tudod-e adni az addig felhalmozott tudást. Képes vagy-e pótolni, helyettesíteni valamilyen alternatív módon vagy módszerrel azt, ami itt hiányzik.

Az akut debreceni pályahiányon tud segíteni? Nem fordult önnel egyet a világ, amikor szembesült a magyar viszonyokkal?

Eredményt, érmet, hosszú távú jövőt befolyásoló tényező, hogy vannak-e rendes edzőpályái egy klubnak vagy nincsenek. Az infrastruktúra felnőttnek és gyereknek egyaránt fontos. Debrecenben tisztában vannak a befektetés jelentőségével és kikerülhetetlenségével, de a megvalósítás, a kivitelezés csak elsőre tűnik pofonegyszerűnek.

A honlapon olvasható, múltat és jelent kissé öszszemosó munkaköri leírás szerint edzéstervet készít az első csapatnak, de a DVSC-DEAC és az utánpótlás-együttesek is a hatáskörébe tartoznak, meccset elemez, mindamellett dietetikusként, sportpszichológusként is felvehetné a bérét. Hány órából áll egy napja?

Ha a munkára szűkítjük, akkor is tág a tartomány, hat és tizenkét óra között váltakozik. Ami biztos: az edzés levezénylése a legkönnyebb rész. Háromnégy hónapra előre tervezni komplikáltabb művelet.

A magyar, a szerb vagy a brit gyerekeket nagyobb művészet mozgásban, a futball mellett tartani?

A probléma globális: két évtizede heti huszonöt órát töltöttek a srácok az utcán, a parkokban, a tereken, az udvarokon – és fociztak. Most a profi klubokban tíz-tizenkét óra jut futballra: „felszívódott” legalább tizenkét óra. Hogyan tudjuk pótolni az elveszett időt? A régi módszerekkel semmiképpen, hiszen a cél az, hogy a srác a jövő héten is örömmel jöjjön az edzésre. Az érdeklődés, a labdarúgást övező szent őrület sok országban kiveszett a gyerekekből, arra kell megoldást találnunk, hogy kitartsanak a foci mellett.

Mi a különbség a walesi és a magyar labdarúgópalánták között?

A magyarok tehetségesebbek a briteknél. Igen, a briteknél.

Valamit mégis jobban csinálnak a csatornán túl…

Vigyáznak a tehetségeikre. Többet foglalkoznak velük, szerteágazóbban. Ahol technikailag és taktikailag képzettebbek a futballisták, ott más terület felé mozdulsz. Mindig másra figyelsz. Ez a szabály.

Ennyi?

A nemzetek különbözőek, minden népen nyomot hagyott a múltja. A szerbek kemények, konokak, ha döntéshelyzetbe kerülnek, nem hezitálnak, vállalják a felelősséget és a következményeket. Szóval nem hisztiznek. A magyarok szorgalmasak, udvariasak, nem rendőrként kell levezényelnem egy-egy edzést – de nem elég vagányak, ellentétben a skótokkal, az angolokkal, az írekkel, a walesiekkel, akiknek minden cselekedetében érzed a határozottságot, a csibészséget.

Szerepel a szótárában az elégedettség szó?

Zárójelben. A változás, a tanulás, a megújulás pedig e nélkül. Minden változik: a politika, a gazdasági helyzet, az ember magánélete. Újabb és újabb generációk jönnek, akiket szeretnék megtanítani arra, amit tudok. Muszáj évtizedes korkülönbség mellett is szót értenünk, ha sikerül, annak örülök. Hátra ettől még nem dőlhetek, mert a következő korosztályok már mást akarnak, én viszont még mindig ugyanazt: megszerettetni velük a futballt.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik