Sikeres tigrisvadászat

Nem csupán Angliában, ha nem világszerte nagy figyelemnek örvend a szezon előtt még biztos kiesőjelöltnek titulált Hull City, amely története első élvonalbeli idényét kezdte meg augusztusban. Az első 10 fordulóban szerzett 20 pont, illetve az Arsenal, majd a Tottenham otthonában aratott győzelmek még a Manchester Unitedet irányító Sir Alex Fergusont is lenyűgözték.

„Szinte hihetetlen, amit eddig csináltak – dicsérte a szombati ellenfelet a skót szakember. – Ne értsenek félre, ezt nem lenézően mondom, tényleg remek eredményeket értek el, úgyhogy nem vesszük félvállról a mérkőzést. A Hull példája remekül mutatja, hogy helyes edzői munkával mit lehet kihozni egy csapatból.”

Phil Brown az újonc szakvezetője sem maradt adós a méltató szavakkal. „Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt egy előadáson Ferguson fiatal, tehetséges edzőnek nevezett, amivel iszonyatosan meglepett – mondta a Hull menedzsere. – Büszke is voltam, mert nem hittem volna, hogy egyáltalán tudja a nevemet. Ez is példázza, hogy mindig aprólékosan felkészül, és mindent részletesen tud a soros ellenfélről.”

Azonban szombaton az Old Traffordon már nem volt helye hasonló udvariaskodásnak, a United nekiesett a vendégeknek, és három perc sem kellett hozzá, hogy vezetést szerezzen. Dimitar Berbatov passzolt Cristiano Ronaldóhoz, a 250. manchesteri meccsén pályára lépő portugál szélső pedig fordulásból, 16 méterről ballal laposan lőtt, labdája a bal kapufát érintve jutott a hálóba. Az MU ezután is hatalmas iramot diktált, mégis a „tigrisek” egyenlítettek: Andy Dawson szabadrúgását a Rangerstől szerződtetett Daniel Cousin fejelte be a büntetőpont magasságából.

A „vörös ördögök” képesek voltak még egy fokozattal feljebb kapcsolni, és ennek gyorsan meg is lett az eredménye, a második hazai gólnál ismét Berbatov adott gólpasszt, egy villámgyors kontrát követően a bolgár átadását Michael Carrick értékesítette, majd a félidő hajrájában Ronaldo duplázta meg góljai számát. Az Aranylabda legnagyobb esélyesének tartott játékos Nani szöglete után bólintott a kapuba, igaz, a labda Paul McShane-en is megpattant, így a vetődő Boaz Myhillnek esélye sem volt hárítani.

A fordulás után sem tűnt úgy, hogy az MU hátradőlne, Ronaldón például látszott, mindent megtesz a mesterhármasért, de végül kissé szokatlan kombinációból született meg a vendéglátók negyedik találata: Wayne Rooney szögletét Nemanja Vidics lőtte be kapásból, és eldőlni látszott a mérkőzés.

A Halmosi Pétert a 63. perctől bevető vendégek becsületére szóljon, a hátrány ellenére sem álltak be védekezni, amelynek kis híján egyenlítés lett a vége. A Hull a csereként beálló Bernard Mendy révén szépített: a francia szépen emelte át Edwin van der Sart, igaz, úgy tűnt, Vidics még a vonalról vágta ki a labdát, végül asszisztense tanácsára Mike Dean – helyesen – megadta a gólt. A hajrában aztán Rio Ferdinand lökte fel a hátvédet a tizenhatoson belül, a büntetőt Geovanni bombázta be, így izgalmas lett a végjáték, de végeredményben ez is kevésnek bizonyult. Ennek ellenére Ferguson nem véletlenül volt feldúlt a lefújás után.

„Tíz vagy tizenegy góllal kellett volna nyernünk, Ronaldo egyedül lőhetett volna négyetötöt, de elszórakoztuk a lehetőségeinket, és majdnem megégtünk a végén. Négy egyes állásnál Michael Turnert ki kellett volna állítani, miután szabálytalankodott Carrickkel szemben, ha a játékvezető pirosat ad, eldől a meccs, de ez elmaradt. Ezt követően mindent kihagytunk, és csak szenvedve nyertünk. A nap egyetlen pozitívuma, hogy sok helyzetet dolgoztunk ki, és időként fantasztikus futballt mutattunk be.”