Egy félidő, egy pont

David Moyes nem beszélt a levegőbe.

A forduló előtt (és a derűlátásra okot adó eredménytől függetlenül a játéknap után is) az alsóházban szerénykedő Everton trénere azt fejtegette a Manchester United elleni ütközet előtt, hogy csapata egyáltalán nem esélytelen nagyobb játékerőt képviselő riválisával szemben. „Szerintem a

kötelező győzelem terhe az ő vállukat nyomja, hiszen a legtöbben azt várják, a United simán megnyeri a meccset. Bízzunk benne, hogy ez a mi napunk” – fogalmazott a skót edző a kezdőrúgás előtt.

A lefújást követően be kellett látnia, tévedett: csak a második félidő volt a csapatáé... „Elégedett vagyok a második negyvenöt percben látottakkal, fordulás után ráerőltettük az akaratunkat az ellenfélre. A Manchester Uniteddel mindezt nem lehet megtenni kilencven percen át, mert könnyedén a maga javára fordíthatja a meccset. Mi most arra törekedtünk, hogy a lehető legjobban megnehezítsük a vendégek dolgát, miközben nem feledtük el, milyen nagyszerű együttessel is játszunk. A héten három nullára kiütötték a Celticet, fantasztikusan futballoztak” – mondta immár az értékes egy pont birtokában Moyes, aki kellőképp tudja értékelni a glasgow-i zöld-fehérek elleni sikert, elvégre pályafutása elején maga is a Celticben szerepelt.

A két skót tréner közül érthetően elégedettebb szakember arról persze nem beszélt, mit mondott volna a szünetben, ha Nemanja Vidics vagy a karrierje századik góljára hajtó Wayne Rooney nem kegyelmez meg csapatának, és nem csupán egygólos hátrányt kell ledolgoznia a szünet után... Ám mivel a saját lepattanó lövése után Ryan Giggs átadását gólra váltó Darren Fletcher példáját senki sem követte a kényelmes tempót diktáló „vörös ördögöknél” – Cristiano Ronaldo ráadásul nem éppen „aranylabdás” formában játszott –, a házigazda liverpooliakra nem várt lehetetlen feladat a második játékrészben.

Amit lehetett, meg is tettek: az első perctől kezdve kezükbe vették az irányítást, s újra és újra megrohamozták Edwin van der Sar kapuját, igaz, támadóik rendre eltűntek a magabiztos MUvédők gyűrűjében. Kivéve egyszer: a vendégekkel korábban sikert sikerre halmozó Phil Neville (aki láthatóan nem vette félvállról az összecsapást, Ronaldo elleni szabálytalansága után kicsit kakaskodott is egykori társaival az 56. percben) a félidő közepén nemcsak jól adott középre, Marouane Fellaini is megnyerte a maga párharcát Vidiccsel szemben, s gond nélkül a hálóba fejelte a labdát.

Innentől kezdve a kékeknek legfeljebb arra kellett figyelniük, nehogy a többször „felfrissített” manchesteri támadósor meglepetést okozzon – ettől azonban nem kellett tartani, a Unitedből Giggsen és a lecserélt Roone-n kívül senkit sem lehetett kiemelni ezen a délutánon.

Úgy tetszik, Moyes amúgy sem idegeskedett az eredmény miatt. Ahogy az Everton mestere fogalmazott: „Nagy vicc lett volna, ha

elveszítjük az egy pontot, hiszen épp a meccs végi teljesítményünkkel érdemeltük ki...”