A Veszprém volt otthon

A bajnoki cím a legfontosabb! Ennek megszerzése alapkövetelmény mind Szegeden, mind pedig Veszprémben, ezért az egymás elleni rangadókat a két klub szinte fontosabbnak tartja még a BL-meccseknél is. A szurkolók is valahogy így gondolkodhatnak Szegeden, mert többen voltak kíváncsiak a vasárnapi csatára, mint az előző két BL-találkozóra. A sérülésektől tizedelt csapatok óriási küzdelmet, ugyanakkor sportszerű csatát ígértek, s ezt azért kell külön hangsúlyozni, mert az előző évad hajrájában a Szeged–Veszprém mecscseken többször sérült a sportszerű játék elve.

Tiszteletet parancsoló keménységgel kezdett védekezni mindkét együttes, és bizony szükség volt a bírói erélyre a túlzott durvaságok megakadályozásához. Taktikai szabálytalanságok miatt elvétve alakult ki folyamatos játék, különösen az átlövők sínylették meg a rettentően szigorúan kilépő védők ütéseit, rángatásait. A Puljezevics Nenad helyére álló Dragan Marjanac bravúrok sorozatával igyekezett elbizonytalanítani Marko Vujint és Eklemovics Nikolát, ráadásul a szegedi védelem is kezdett összeállni, Vladimir Oszmajics pedig néhányszor kilenc-tíz méterről is betalált az eleinte többször bakizó Dejan Perics kapujába.

A támadásban könnyelműsködő, de a védekezését jól megszervező Veszprém rendre vezetett, igaz, kisebb hibáit okosan kihasználta a csatát egy pillanatig sem feladó Szeged. Oszmajics már tizenkét méterről is eredményesen vállalkozott, ám együttese többi tagja csak elvétve tudta áttörni a vendégek védekezését, amelyet Jevgenyij Lusnyikov, Ivan Lapcsevics és Ilyés Ferenc szervezett.

A szegedieknél rendkívül jó benyomást keltett a fiatal, de cseppet sem megilletődött Simon Bence és Gyuris Patrik, akik 12–19-nél sem adták fel. A második félidőben pályára lépett Iváncsik Gergő, aki másfél hónapig bajlódott kézsérüléssel. A Veszprém túloldali szélsője, Gulyás Péter négyhetes kényszerpihenő után játszott ismét.

Nehezítette a Szeged dolgát, hogy Adrian Petrea harmadik kiállítása miatt végleg kivált a küzdelemből. Ráadásul Perics teljesítménye javult, igaz, a védőfal már gyakrabban hibázott előtte. Persze a szegedi védelem is kezdett fáradni, a második félidőben így gyakran egymás hibáiból éltek a csapatok. Marian Cozmát nem tudták tartani a hazaiak, akiknél a végjátékra újra Marjanac állt a kapuba.

A hajrá 22–28-nál kezdődött, és az utolsó leheletéig küzdő Szeged Vadkerti Attila és Oszmajics vezérletével megpróbált csodát tenni. Társaik viszont megfeledkeztek Iváncsikról és Eklemovicsról, akik parádés teljesítménnyel járultak hozzá a veszprémi sikerhez.