Még haszon is származhat a bajból

Olyan ez, akár az influenza: nem szól, nem kopogtat – de még csak nem is lassít Hegyeshalomnál.

A pénzpiacokon, a bankszektorban, valamint a tőzsdén tomboló gazdasági válság ma már nem pusztán egy hír a távoli tengerentúlról. Immár idehaza is egyenesen az arcunkba vágják: baj van, nem is kicsi… A krízis begyűrűzik a mindennapjainkba, és igencsak megkeseríti azokat. A lakásvásárlás gondolatával kacérkodó ifjú párok nehezebben jutnak hitelhez, szigorodnak a feltételek, emelkedik az eleve nehezen előteremthető önrész. A hétköznapi emberek mellett a cégek ugyanúgy megszenvednek, míg kölcsönhöz jutnak; késnek a beruházások vagy el sem kezdődnek. Gyengül a forint, leállhat a magyar gazdaság amúgy sem rohamos bővülése, elenyésző növekedés várható. A válság elhúzódása esetén emelkedhet a munkanélküliség, a bérekről viszont – sajnos… – ugyanez már nem mondható el.

Nem tudni, milyen jellegű krízissel állunk szemben

Mivel a magyar labdarúgás szereplői – így a csapatokat működtető gazdasági társaságok – részesei a pénzügyi folyamatoknak, aligha áltathatjuk magunkat azzal, hogy a sportág semmit sem érez majd a krízis várható következményeiből, azonban egyelőre felelőtlenség lenne arról vizionálni, hogy a honi futball– egyébként repedezett – felépítménye hirtelen kártyavárként dől össze.

„Nem tudni pontosan, milyen jellegű válsággal állunk szemben – szögezte le rögtön Dénes

Ferenc sportközgazdász. – Azt hiszem, pillanatnyilag kevés olyan szakembert találni a világon, aki átlátja a helyzetet, és kész forgatókönyve van a hatásairól.”

Így aztán nem tehetünk mást, csak találgatunk – és reménykedünk, pedig…

„…a világ labdarúgására katasztrofális hatással lehet a recesszió – jövendölte Muszbek Mihály sportgazdasági szakember. – Tessék megnézni

a nyugati nagycsapatok mezfeliratait! Mit látni? Autógyárak, pénzintézetek és biztosítótársaságok emblémáit. Az irigyelt klubok szponzorai többnyire azokban a gazdasági szektorokban érdekeltek, amelyeket nem kis mértékben érint a válság. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha ezek a társaságok csökkentenék, vagy akár végleg meg is szüntetnék az anyagi támogatást.”

Dénes Ferenc nem ennyire borúlátó, egyelőre másokkal együtt inkább türelmesen vár: „Az amerikaiak is azt mondják: »Wait and see!«, magyarán kivárnak és figyelnek. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a szponzorok tömegesen fújnak visszavonulót. Sőt ha jól tudom, nem egy támogatásról szóló megállapodást éppen e hónapban toldottak meg; a Manchester United például kétezer-tízig hosszabbított egy egyesült államokbeli sörgyárral.”

Idehaza a tulajdonosok tőkéjén múlik a túlélés

A történet attól igazán magyaros, hogy labdarúgásunk nem említhető egy lapon az európai műfajjal. Minőségében, valamint finanszírozásában sem lehet párhuzamot vonni a nyugati (méltán profinak nevezett) futballal, azonban ez még a hazai sportág előnyére is válhat – legalábbis most. Mert amíg a világ jobb helyein a klubok bevételeinek döntő hányada három forrásból – televíziós jogdíjakból, jegyértékesítésből, valamint szponzorációból – származik,addig Magyarországon ezek a tételek elenyészőek a büdzsében. Tudjuk, hogy csak a közvetítésekből nem lehet meggazdagodni, és abban is biztosak vagyunk, a játékosok béreit nem a néhány száz fizető néző pénzéből fedezik. A tőkeerős támogatók pedig – ha csak tehetik – messze elke >>>