A nigériai légiós már tudja: hallgatni arany

A Ligakupában a Nyíregyháza Spartacusnak szerdán lőtt góllal Dudu MacPherlin Omagbemi kipipálta az egyetlen üres rovatot: a 23 éves nigériai csatár a Soproni Ligában, a Magyar Kupában, a Ligakupában és az UEFA-kupában is szerzett gólt, azaz minden sorozatban eredményes volt, amelyben a DVSC elindult.

A nyáron, Dorge Rostand Kouemaha Duisburgba szerződése után a Loki három különböző típusú támadót igazolt, igaz, a trió leghórihorgasabb tagjáról, a horvát Mate Eterovicról eddig csupán annyi derült ki, hogy az NB II-es garnitúra, a DVSC-DEAC kezdőcsapatába is csak elvétve fér be. A szombati rivális Kaposvárról kivásárolt Oláh Lóránt a másik véglet, a somogyiak korábbi „örökös” házi gólkirálya Debrecenben sem tétlenkedik, hét találattal a vonatkozó lista élén áll. Dudu Omagbemi a „középutas”.

„Jó döntést hoztam, amikor Debrecenbe szerződtem – vont gyorsmérleget az olimpiai válogatott csatár. – A magyar bajnokság sok vonatkozásban eltér a lengyeltől, az utóbbiban gyorsabb, agresszívebb a játék. Hogy mire menne egymással előző klubom, a Wisla Kraków és a DVSC? Kellemetlen, nehéz kérdés: a krakkóiaknál jó néhány lengyel válogatott labdarúgó szerepel, a DVSC-ben is akadnak korábbi és jelenlegi válogatottak, de a játékoskeretek alapján sem mehetnénk biztosra. Ez is, az is jó csapat.”

Mint a nigériai olimpiai válogatott, amely a fináléig verekedte magát Pekingben, ott viszont alulmaradt a topfavorit Argentínával szemben (0–1). Dudu Omagbemi ezüstéremmel a nyakában térhetett volna vissza Európába, ha...

„Ha nem a nyaralás közepén hívnak fel a szövetségtől, jelezve, másnap repüljek a Portugáliában edzőtáborozó csapat után. A körülmények úgy alakultak, hogy nem mehettem. Mindenesetre arra sem volt garancia, hogy bekerülök a Pekingbe utazó keretbe. Hogy lett-e károm a viszszautasításból? Nem hiszem, két napja telefonon beszéltem a szövetségi edzővel, ami szerintem jó jel. Figyelnek rám, ennyi nekem elég. Tényleg nincs más dolgom, mint a klubfutballra koncentrálni, dolgozni és tanulni.”

A sor folytatható, avagy a címeres meghívónak azért egyéb kritériumai is lennének: a csapattársaival angolul kommunikáló csatárnak minimum illene beverekednie magát a Loki kezdőcsapatába. A magyar átlagnál gyorsabb és agilisabb afrikainak ez egyelőre nagyobb kihívás, mint a góllövés vagy a játékostársak kiszolgálása – jobbára csereként.

„Ha a csapatod megnyerte a mérkőzést, lényegtelen, kezdő voltál-e vagy sem, mert a közösség érdeke az első. A lehetőséget mindenki megkapja, így egyetlen kérdés marad: éltél-e vele? Debrecenben csatárvonalon nagy a konkurencia, versenyzünk a csapattagságért. Nem jelent semmit, hogy mind a négy sorozatban eredményes voltam. Többre vagyok képes – és ezt nem csak úgy mondom. Bizonyítani egy állítást vagy csak beszélni az erényekről, a gyorsaságomról vagy az agilitásomról, nem egészen ugyanaz.”

Harciassága mindamellett az ellenfelek mellett a játékvezetőknek sincs ínyére: az akaratosan riválisára rontó csatárt – némi túlzással – olykor már sprint közben megállítja a bírói síp, amit nem mindig hagy szó nélkül. A Fehérvár ellen 2–1-re elveszített MK-nyolcaddöntő első felvonásán a kifakadás rögtön kiállítást ért, emiatt a nigériai csatár nem léphet pályára a visszavágón.

„Nem vagyok sem alattomos, sem durva játékos, sőt nagyon odamondós sem. Nem akartam elhinni, hogy azt a szituációt szabálytalannak ítélte a játékvezető. Sajnos a »nemzetközi kötőszó« kicsúszott a számon, alighanem ez volt a baj. Mindegy, tanulok az esetből: magyar pályán, úgy fest, csendben kell maradni. Hát akkor hallgatok. Kaposváron – ha szóhoz jutok – néma leszek.”