Már a tárgyalás előtt meglehetett az ítélet

Kizárólag a bennfentesek tudják, hogy nemcsak munkakapcsolatban áll Kisteleki Istvánnal, hanem baráti viszonyt ápol a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökével. Ő közölte önnel, hogy nem tartanak igényt a munkájára?Kizárólag a bennfentesek tudják, hogy nemcsak munkakapcsolatban áll Kisteleki Istvánnal, hanem baráti viszonyt ápol a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökével. Ő közölte önnel, hogy nem tartanak igényt a munkájára?

Nem. Elbert Gábor főtitkár nyomta a kezembe a felmondólevelet.

Azt akarja mondani, hogy a barátjával nem is beszélt a jövőjéről?

Mármint Kisteleki úrral? Nem.

Mi volt a hivatalos indok, miért kell távoznia az MLSZ-ből december 31-vel?

Azt mondták, Jámbor László dönt majd az utánpótlásban dolgozó szakemberekről, s én nem férek bele az ő elképzelésébe.

Beszélt egyáltalán Jámbor László fejlesztési igazgatóval?

Mióta pozíciót vállalt a szövetségben, talán háromszor futottunk össze, de azt sem nevezném beszélgetésnek. Igazából nem volt találkozási pontunk.

Elbert Gábor nem érvelt, nem magyarázkodott, amikor a kezébe nyomta a felmondólevelet?

Nem kellett érvelnie. Pontosan tudtam, miért vár. Tudniillik, szerda este felhívtak telefonon, hogy menjek be a főtitkárhoz, és sejtettem, mi a döntés.

Hiszen csak csütörtökön volt az elnökségi ülés...

Pontosan. De nem kell ezen csodálkozni, úgy gondolom, az én sorsomról már jóval korábban döntöttek.

Mit gondol, miért nincs szükség önre?

Nem tudom. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy nem lettem rosszabb edző, mint tavaly ilyenkor, amikor a szurkolók kilencven százaléka mellettem és az általam összerakott fia t a l magyar válogatott mellett állt. Azóta sem felejtettem el a szakmát, és meggyőződésem, hogy a rám bízott feladatot hasonló lelkesedéssel s talán sikerrel végeztem volna el, mint tettem azt korábban az A-válogatottnál.

Az olimpiai válogatottra gondol?

Természetesen arra. Izgalmas, nehéz feladat lett volna a londoni felkészülés, még nagyobb kihívás, mint az A-válogatottal kiharcolni a világbajnoki részvételt. Az ötkarikás játékokra ugyanis Európából mindössze négy-öt csapat jut ki. Felépítettem volna az olimpiai együttest, hiszen ismerem a játékosokat, és szeretem a hosszú távú feladatokat.

Nem gondolja, hogy a belgrádi 0–8, az U21-es válogatott tragédiája jelentette a búcsúját?

Nézze, ez a meccs is bizonyította, hogy én nem vagyok afféle beugró edző, aki pillanatok alatt belevág egy kalandba. Soha többé nem vállalok ilyet. Ami a kérdést illeti, biztos vagyok benne, hogy nem a belgrádi csapás miatt mondanak le a szolgálataimról.

Haragszik valakire?

Nem én. Semmi értelme nem lenne, ha most elkezdenék lelkizni vagy rágódni a történteken. Tisztában vagyok a képességeimmel, akkor sem voltam a világ legjobb edzője, amikor legyőztük az olaszokat, és most sem vagyok a földkerekség legrosszabb trénere, hogy épp állás nélkül maradok. De írja le nyugodtan, már mindent elértem a futballban edzőként, amit csak szerettem volna. Bajnoki címmel büszkélkedhetek, és irányíthattam a magyar válogatottat.

Mihez kezd most?

Meccsre járok. A futballt ugyanúgy szeretem, mint tegnapelőtt vagy épp tavaly. Ez az életem, ez a szakmám. Járom majd a pályákat, és ha valahol szükség lesz a munkámra, boldogan belevágok. Nem török senkinek a helyére, de nem vagyok fáradt, nincs kedvem pihenni, így minden értelmes felkérést meghallgatok. És azt a tizennyolc hónapot, amit a válogatott élén tölthettem, már nem veheti el tőlem senki.

Mire gondolt, amikor gyakorlatilag munkanélküliként kijött Elbert Gábor szobájából?