Tíz ziccer is kevés lehet

„Büszke vagyok a csapatra, mert ma megmutatta, hogy komoly munka folyik nálunk. Jelen pillanatban az a különbség, hogy nekünk tíz ziccer kell egy gólhoz, míg a Debrecennek fél helyzet is elég. Ez rutin kérdése…”

Tomiszlav Szivics napra pontosan egy évvel ezelőtt tett nyilatkozatának idején más területen is akadt eltérés a Magyar Kupából a hazai pályás 2–4-gyel kieső KTE és a későbbi győztes DVSC között. A leglényegesebb valamennyi közül talán az osztálykülönbség volt: 2007 szeptemberében a lila-fehérek az NB II Keleti csoportjában a Makóval, a Szolnokkal és az FTC-vel birkóztak, a debreceniek viszont magyar bajnokként érkeztek a kupamérkőzésre – Miroslav Beránek irányítása alatt.

A cseh szakvezető tavaly novemberi hajdúsági „kiszállása” mindamellett ugyanolyan egyenes következménye volt a csapattal elért eredményeknek, mint Tomiszlav Szivics kecskeméti röghöz kötése. A Soproni Liga egyetlen külföldi szakvezetője, a pro licences, egyes vélemények szerint szimplán izgága, más olvasatban a szervilitást legfeljebb hírből ismerő szerb tréner mozgástere ugyanakkor korántsem olyan korlátozott, mint élvonalbeli kollégái zömének. A Kárpát-medencében szokatlan módon gondjairól és örömeiről is keresetlen őszinteséggel beszélő megmondóember pusztán munkával alapozta meg hitelét: a másodosztályú bajnokságot megnyerte a KTE-vel, amely története során először szerepelhet az első ligában.

A Tomiszlav Szivics által említett tapasztalatdeficit az idény elején többször is viszszaköszönt a KTE mérkőzésein. Habár a délszláv és afrikai légiósokat foglalkoztató csapat a negyedik fordulóban, Fehérvárott (1–2) szerezte meg első pontjait – a harmadik körre kisorsolt, Győri ETO elleni bajnokit (1–0) a rivális UEFA-kupás kötelezettsége miatt későbbi időpontban rendezték meg –, a szezonrajt előtt minden fórumon vállalt stílust ebben a periódusban sem érhette kritika. A KTE szerb szakvezetője támadófutballt ígért, amihez a társaság – eddig legalábbis – tartotta magát, ergo nehéz elképzelni, hogy éppen a kilencedik párosításban, hazai környezetben, az ugyancsak nyíltan játszó DVSC-vel szemben váltson arculatot az együttes.

A fentebb idézettek kapcsán a kérdés persze az: rutin terén egy év alatt feltornázta-e magát a debreceniek szintjére a társaság. Ami mellesleg nehezen kiszámítható limitet jelent, mivel a DVSC helyzetkihasználási görbéje sem hasonlít végtelenbe futó egyeneshez…