Sors Tamás itthon pihen, és már irigyei is hallattak magukról

Sors Tamás hazatérése óta sokan firtatják, miért kap a pekingi paralimpia toronymagasan legjobb magyarja 68 millió forintot, többet, mint Cseh László, az olimpián legtöbbet kereső sportolónk, aki ráadásul szintén úszó, és aki három, Michael Phelps mögötti második helyével kasszírozott 54 milliót. Az államtól.

Mert vele a szponzorok is bőkezűen bántak, speciel sokkal bőkezűbben, mint Sorssal, akinek nincs is egyéni támogatója, sőt a Magyar Paralimpiai Bizottságon kívül semmilyen szponzora sincs.

Mint azt edzője, Petrov Iván elmondta, egyik napról a másikra élnek. Ennek fényében még érdekesebb, mit gondol hősünk a nyereményére irigykedő megnyilvánulásokról:

„Nem tudok rájuk mit mondani... Mi is ugyanazzal a céllal utazunk a játékokra, mint az épek, vagyis a legfontosabb versenyen szeretnénk a hazánkat képviselni és a legjobban szerepelni. Ugyanabban az uszodában... Nem véletlenül találták ki, hogy egyforma legyen a díjazás” – mondta immár élete legnagyobb élményére visszaemlékezve a még mindig csak 17. életévében járó pécsi ifjú, aki öt számban indult, mind az ötben döntős lett, és egyikben sem végzett az ötödik helynél hátrébb.

A konkrét mérleg egy első, két harmadik, egy negyedik és egy ötödik helyezés. Ami így együtt érte azt a bizonyos 68 milliót a jó előre lefektetett tarifarendszerben, amely az integráció jegyében egységes jutalmazást jelentett épek és sérültek számára egyaránt, azaz nem tett különbséget aközött, hogy valaki az olimpián vagy a paralimpián szerez dicsőséget az országnak.

A születési rendellenesség folytán – jobb alkarja nem fejlődött ki teljesen – mozgássérültté váló versenyző két esztendeje harmadik volt a dél-afrikai világbajnokságon, plusz tavaly már világcsúcstartó a fő számában, tehát nem lehet azt mondani, hogy a semmiből jött.

A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.