Csövek után mankó és járógép

„Fél kilenckor bicegtem be a Sportkórházba, aztán fél tizenegykor, már túl a műtéten, az ágyamban voltam…”

Így foglalta össze Lipcsei Péter pályafutása egyik legszomorúbb délelőttjét. A hangja érthetően fásultnak tűnt, igaz, milyen lehetett volna egy súlyos sérülés no meg egy komplikált operáció után. Az embernek ilyenkor beszélni sincs kedve, mondván, hagyják őt békén a saját gondjával-bajával. Csakhogy a Ferencváros csapatkapitánya aligha vonulhat el bánatával a világtól. Így történt, hogy a csütörtök reggeli műtét után néhány órával már ott toporgott a Fradi-klasszis ágyánál Berki Krisztián klubigazgató, és később befutott Dragóner Attila, Mátyus János, majd a Leányfalu elleni Magyar-kupa-meccsen pályára lépő játékosok többsége is.

„Túl vagyok a műtéten, amely szerencsére komplikációmentes volt – folytatta a karmester. – Ezt a feleségemtől tudom, aki csütörtök reggel behozott a Sportkórházba, végigizgulta az operációt, majd azon nyomban megkereste a beavatkozást végző Berkes István professzort. Szerencsére jó híreket hallott, persze a körülményekhez képest. Az operáció másfél órán át tartott, a doktor úr összevarrta az elszakadt szalagokat, kivette a sérült porcot és pótolta a keresztszalagokat. Most egy cső lóg ki a lábamból, ezt pénteken veszik ki. Kisebb-nagyobb fájdalmakkal küszködöm, de itt nagyon rendes mindenki. A legfontosabb kérdés persze az, hogy mikor épülök föl, mikor állhatok újra edzésbe. Nos, Berkes professzor azt mondta a feleségemnek, négy-négy és fél hónap kell a teljes gyógyuláshoz, s utána remélhetőleg megkezdhetem az óvatos tréningeket. Tudom, hogy sokan nem hisznek a visszatérésemben, de én igenis játszani akarok a Fradiban a jövő őszi NB I-es meccseken. Vasárnap mehetek haza, lesz mankóm, járógépem, így mindig ott leszek majd a Fradi mérkőzésein, s jobb híján szurkolok a fiúknak.”

A csütörtöki, elmaradt Magyar Kupa-mérkőzésen az FTC 9–0-ra győzött Angyalföldön a Leányfalu ellen, s a legjobb 64 közé jutott.