Hazaérkeztek! Leszállt a pekingi aranygép, itthon a bajnokok!

A sportolók a szurkolókat megkerülve a hátsó bejáraton vonultak be, élükön Schmitt Pállal, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökével, valamint az aranyérmes férfi vízilabda-válogatott tagjaival.

Ezután a Pekingben pontszerző versenyzőket egyenként szólították fel a nemzeti lobogóval és az öt karikával feldíszített színpadra – mindeközben a kivetítőkön a magyar sportolók pekingi sikereit nézhették a rajongók. Elsőként a kajakos Vereckei Ákos és a vívó Knapek Edina lépett a pódiumra, majd sorra következtek a többiek, utolsóként a férfipólósok, akik a legnagyobb tapsot kapták.

Kozmann György, a kínai fővárosban harmadik helyezett kenus elmondta: fantasztikus érzés, hogy az elmúlt egy hónap fájdalmai után kárpótlást kaptak az olimpiai bronzéremmel, és a győzelem érzése Pekingből Magyarországra is átjött.

Az első magyar aranyérmet szerző Vajda Attila kenus azt hangsúlyozta, hogy az 1000 méteres táv legnehezebb szakasza a vége volt: „Be kellett érni a célba, ez volt a legfontosabb.”

A vízilabdázó Molnár Tamás két gyermekével a karján ment fel a színpadra, Lóránt Hugó 1-es, Benedek Manó pedig 2-es számmal ellátott pulóvert viselt, utalva édesapjuk 12-es sapkaszámára.

Ezt követően Schmitt Pál lépett a mikrofonhoz, és megköszönte az időközben másfél ezresre duzzadt szurkolótábornak a fantasztikus fogadtatást: „Ha meg tudjuk becsülni a helyezéseket, akkor ilyen fogadtatásban részesülhetnek versenyzőink. Olyan olimpián vagyunk túl, amely után az egyik szemünk sír, a másik nevet.”

„Nyolc olyan tus, találat, gól vagy akció volt Pekingben, amelyen elbuktunk egy-egy érmet. Ugyanakkor 16 aranyérmes sportolót tudunk példaképül állítani a fiatalok elé. Büszke vagyok mind a százhetven magyar olimpikonra, valamennyiüknek világszínvonalú teljesítményt kellett nyújtaniuk, hogy eljussanak Pekingbe. Összefogást sürgetek a sportban, hogy ami nem sikerült most Pekingben, az valóra váljon Londonban.”

Gyenesei István sportért felelős miniszter azt hangsúlyozta, hogy a magyarokon kívül nem voltak más nemzetbéliek, akiknek a szurkolását úgy lehetett hallani, mint a mieinkét. A miniszter hozzátette: a kudarcokat közösen kell vállalni, összefogás kell, hogy Londonban sikeresebbek legyünk.