Fotó: MTI
Benedek Tibor (labdával) az utolsó válogatott meccsét játszotta az Egyesült Államok ellen
Fotó: MTI
Benedek Tibor (labdával) az utolsó válogatott meccsét játszotta az Egyesült Államok ellen
– Mi volt a legfontosabb feladata élete harmadik olimpiai döntőjén?– Az, hogy a négy fiatal – Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Varga Dániel, Varga Dénes –, aki az elmúlt négy évben bekerült a válogatottba, és még nem volt olimpiai bajnok, most itt, Pekingben ugyanazt átélhesse, amit mi, idősebbek kétszer már átéltünk. Mert a csapatnak igazából ez a lényege.
– Lesz negyedik döntője?– Nekem már biztosan nem. London idején negyvenéves leszek, ennek a felkészülésnek már nem állok neki. Korábban már kijelentettem, hogy ilyen koromig szeretnék vízilabdázni, ám ez csak a klubpólóra vonatkozik. A Reccóban még folytatom, de a válogatottban már nem.
– Tudja még motiválni önmagát, vannak még céljai a vízilabdában?– Természetesen vannak. Minden év, minden idény új feladat. Sohasem okozott gondot a motiváció megtalálása.
– Öt olimpia, három arany. Csodálatos arány.– Érdekes módon ezt az arányt csak az olimpiákon tudom tartani, az élet más területein már nem.
– Tizenhat éve pólózik válogatott szinten. Mi a titka ennek a tartós karriernek?– Sok kitartásra, türelemre volt szükség, meg sok-sok ember segítségére: a családoméra, az edzőimére, a játékostársaiméra. Sok-sok apróság és szerencse is kellett hozzá.
– Ugye már nem bánja, hogy kétezer-hétben viszszatért a válogatottba?– Nem, nem bánom, olykor tényleg szükség volt a góljaimra meg arra is, hogy a tapasztalatommal vezessem a csapatot.
– Már mindent megnyert, amit lehet. Mi következik most?– Megy tovább a munka, három hét múlva kezdődik Reccóban a felkészülés. Addig nyaralok a családdal. Rám fér.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN!