A póló magyar sport! És ezt ismét bizonyította a férfiválogatott

„Tizenkét éve vagyunk a világelitben, s ennyi idő alatt nem lehet mindig nyerni. Ennek ellenére páratlan sorozat van a hátunk mögött azzal, hogy az elmúlt négy évben minden világversenyen dobogóra állhattunk” – nyilatkozta az eredményhirdetésnél talán leginkább elérzékenyülő Molnár Tamás az amerikaiak ellen megnyert találkozót követően.

Papesz valóban megélt már sok nagy csatát a válogatottal. A pekingi olimpiai bajnoki címet pedig semmire sem cserélné el.

„Ha Athénban azt mondják, hogy az olimpia után sorra elbukjuk a világversenyek döntőit, de Pekingben a mi nyakunkba akasztják majd az aranyérmet, aláírtam volna” – tette hozzá a center, aki szeretteire gondolt a dobogón, ezért tört el nála a mécses.

A fináléban három gólt szerző Varga Dániel a csapategységben látja a siker titkát.

„Senki sem volt szereptévesztésben. Mindenki 1/13-ad részt tett hozzá a válogatott teljesítményéhez” – értékelt Varga, míg Benedek Tibor szerint a sok ösztönös zseni alkot ilyen sikeres együttest.

„Az eddigi csapatot a szeretet, a mostanit már a tehetség is összetartja” – mondta a háromszoros olimpiai bajnok pólós. (Persze Benedek valószínűleg nem arra gondolt, hogy Sydneyben és Athénban éppenséggel kutyaütők alkották volna az aranyérmes gárdákat...)

Az amerikaiak természetesen némileg csalódottak az elveszített döntő után, de elismerik: a jobbik csapat nyert.

„Nem játszottunk úgy, ahogy akartunk. Remekül lőttek és támadtak a magyarok, s úgy érzem, a legelején kissé beragadtunk. Túl sok gólt kaptunk, ilyen védekezéssel egész egyszerűen nem lehet meccset nyerni” – nyilatkozta az amerikaiak legjobb góllövője, egyben csapatkapitánya, Tony Azevedo.

„Tizenöt-tizenhat éve, kisgyerekkoruk óta vízilabdáznak együtt. A póló Magyarországon olyan, mint nálunk az NBA. Ez az ő sportjuk, ezt mindenki láthatta. Nagyon nagy meccset játszottak” – mondta rendkívül szimpatikusan az elődöntőben a szerbek szemét kivédő, ám a döntőben lecserélt Merrill Moses, az amerikai együttes kapusa.

Végül pedig álljon itt e sorok között Kemény Dénes meccs utáni „mondata”.

A szövetségi kapitány maga köré hívta mind a tizenhárom játékosát, majd egyetlen szót szólt: „Köszönöm!”

Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Mi is köszönjük nektek, hogy megmentettétek az olimpiánkat.