Belefulladtunk a sártengerbe, mindkét versenyzőnket ledobta a ló

Már reggel ömlött az eső, amikor a lövészet és a vívás helyszínére, a sajtóközponttal szomszédos vívócsarnokba igyekeztünk.

„Mi lesz itt a lovaglásban és a futásban?”, tettük fel a költői kérdést, de később a valóság legszörnyűbb rémálmainkat is felülmúlta. És nemcsak az időjárás tekintetében: Horváth Viktor és Balogh Gábor szereplése is pocsékra sikeredett.

A lövészetet Balogh szúrta el egy kicsit – becsúszott neki egy hatos is. Horváth itt még jeleskedett negyedik helyezésével, hogy aztán a vívásban szerepet cseréljenek: Balogh 19/16-os, Horváth 16/19-es mérleggel zárta a második tusát, amely után már kristályosodni kezdett az élboly, benne az athéni olimpiai bajnok orosz Andrej Mojszejevvel és az enyhén nagyképű kínai Csian Csen-huával, a 2005-ös egyéni világbajnokkal.

Az úszásban nem sok minden változott – bár ketten 1 perc 55 másodperc alatt teljesítették a távot, de ők az „úsztak még” kategóriába tartoztak.

A lovaglásnak Horváth a biztató hetedik helyről vágott neki, Balogh kissé hátrábbról, de jó lovaglással ő is felgaloppozhatott volna a dobogóra, vagy legalább a pontszerzők közé.

Aztán amikor az első lovas, a pesti vb bronzérmese, a fehérorosz Jahor Lapo úgy lovagolt nulla pontot, hogy egyetlen akadályra sem tudott rámenni, már kezdtünk rosszat sejteni.

Nem is alaptalanul. Bohózattá alakult át a negyedik tusa: estek, keltek a lovak, lovasok, sajnos Balogh Gábor – Bubu nyergében – és Horváth Viktor – Csaocsao hátán – is megismerkedett a pekingi sárral.

A lovaglás után az éllovas Mojszejev annyira vezetett, hogy a futásban meg sem tudták közelíteni, viszont a kínai Csiant a két litván veterán, Zadnieprovskis és Krungolcas leszorította a dobogóról.

Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány – teljes joggal – a mindent eldöntő lovaglást elemezte.
„A kínai tulajdonú ír telivérek érzékeny, ideges állatok voltak, finom lovaglást igényeltek. A bemutatáskor alig hibáztak, aztán a versenyen megsemmisítették a pályát” – mondta a mester.

„Valamiért nem tudtuk megoldani a feladatot, pedig Balogh életében nem volt ilyen jó mentális állapotban, mint most, és Horváth is meggyógyult gerincproblémájából. Értetlenül állok a történtek előtt, változatlanul meggyőződésem, hogy a mieink a világ legjobb lovasai. Az olimpiai bajnok Mojszejevre például nem merném rábízni az otthoni lovainkat…” – folytatta értékelését Pálvölgyi.

„Lehet, az a baj, hogy mindent túlbonyolítunk? Balaska Zsolt lovasedzővel együtt sem emlékszünk olyan esetre, hogy két magyar öttusázót ledobott volna a ló… A hogyan továbbról annyit, hogy ha nem állítanak fel, akkor szívesen folytatnám a munkát a négy roppant tehetséges fiatallal, Tibolya Péterrel, Kasza Róberttel, Németh Róberttel és Marosi Ádámmal” – zárta gondolatait a szövetségi kapoitány.

Balogh Gábor is érthetően csalódott volt. „Nem ilyen szerepléssel akartam lezárni pályafutásomat… A ló betett az akadály alá, s ezzel betett nekem. Nehéz lesz innen felállni, még a civil életben is.”

Horváth Viktor nem volt ilyen borúlátó, de őt is megviselte az eset: „Az első három tusával nem volt gondom, a hetedik helyről vártam a lovaglást, akár dobogó is lehetett volna belőle. Sajnos túlságosan a lovamra bíztam magam, s ő cserben hagyott…”

Klaus Schormann, a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke azonban elhárított minden olyan kritikát, amely a lovakra irányult: „Tévúton jár, aki a lovakat okolja a negyedik tusában tapasztalt szánalmas teljesítményekért. Ezek a telivérek kifogástalan paripák, korábban a nyolcvan százalékuk hibátlanul teljesítette a pályát, csak most az eső tönkretette a talajt.”

„El kell gondolkozni azon, hogy a pénteki női számra leeresztjük öt centivel az akadályok magasságát. Persze csak akkor, ha marad az esős idő, a sár”– tette hozzá a biztonság kedvéért Schormann.