„Óriási katarzis volt, hogy a UIPM mellettünk döntött”

– Jó ideje lehetett már hallani arról, hogy szívesen megrendeznénk a 2027-es öttusa-világbajnokságot, az áprilisi budapesti világkupaverseny sajtótájékoztatóján megtörtént a bejelentés, hogy megpályázzuk a két év múlva esedékes világversenyt. Csütörtöki ülése után Kaunasban a UIPM úgy döntött, minket bíz meg a szervezéssel. Mikor fogalmazódott meg ez az elképzelés, és miért volt fontos, hogy éppen 2027-re szerezzük meg a vébérendezés jogát?

– Balogh Gábor: Először is hadd fejezzem ki, hogy okos döntést hozott a UIPM, amiért nagyon hálásak is vagyunk. Amikor a Magyar Öttusa Szövetség elnöki pozíciójára kandidáltam majdnem két éve, már akkor megfogalmaztam a tervet, hogy 2027-ben világbajnokságot szeretnénk szervezni, a magyar öttusasport százéves évfordulóján. Mint a sportág legeredményesebb nemzete, és mint a világversenyek szervezésében is élen járó ország, nem volt kérdés, hogy meg kell pályáznunk. Valamint mivel a 2028-as Los Angeles-i olimpiát megelőző évben tartjuk meg mi a vébét, a sportág fejlődése szempontjából kiemelten fontos, hogy jól sikerüljön nálunk a vébé.

– Vízkeleti Péter: Nemcsak erre, több eseményre is pályáztunk, de egyértelműen ez állt mindenek felett. Ahogy az áprilisi világkupára showelemekkel, úgy a 2027-es vébére is készülünk újításokkal, nemcsak a hivatalos versenyre koncentrálva – remélhetőleg legalább tízezer néző bevonzásával. Ezért szeretnénk 2027 augusztusának utolsó hetén megtartani. Az öttusasport ünnepének szánjuk a budapesti világbajnokságot, és sportdiplomáciai téren is jelentős terveink vannak.

– Gyenesei Leila: Igen, úgy tervezzük, hogy nemcsak kizárólag sportversenyt, hanem családi eseményt szervezünk – ráadásul mivel kvótát lehet majd szerezni nálunk a Los Angeles-i játékokra, a UIPM-nek is fontos volt, hogy olyan országnak adja oda a világbajnokságot, amely úgy bonyolítja le a viadalt, hogy utána azt lehessen mondani: ez csodálatos volt!

– Mikor írták ki a pályázatot, és mióta készültek a csütörtökön bemutatott prezentációra?

– B. G.: A tavalyi év végi rijádi UIPM-kongresszuson megkezdődött erről az egyeztetés, utána kezdtük el a munkát. Boldoggá tesz, hogy kormánygaranciánk is van az eseményre, és hogy megfelelve a UIPM elvárásainak, sikerre vittük a pályázatot, ami életbe vágóan fontos volt nekünk. Dicséret illeti Pétert a remek prezentációért, a százéves évforduló kiemelése, az eredményességünk bemutatása, az eddigi, pozitívan alakult versenyrendezések jó hívószavaknak bizonyultak. Leila is fontos szerepet vállalt abban, hogy mi lettünk a befutók.

– V. P.: A prezentáció összeállításán másfél-két hónapja dolgozunk. A pályázati kereteken túlmenően kicsit bővebben beszéltem Magyarország és az öttusa kapcsolatáról, mert nekünk az öttusa több, mint egy sport: a nemzeti identitásunk része. És bár én mutattam be azt a prezentációt az ülésen, csapatmunkáról beszélünk – Leila a UIPM elnökségi tagjaként jelentősen támogatta a pályázatunkat.

– Gy. L.: De nemcsak azért, mert magyarként ezt diktálta a szívem, hanem mert ezen túl is azt gondolom, ezzel tesszük a legjobbat a sportágnak – szerintem ezen a ponton a nemzeti és a globális érdek összeér. Nagyon szeretnénk elérni, hogy az öttusa hosszú távon az olimpiai program része maradjon, de nemcsak ez a célunk, hanem a sportág folyamatos fejlődése, és hogy minél több ország rendezhessen versenyt.

– A UIPM elnökségi tagjaként hogyan próbált érvelni a többi tagnak a magyarországi rendezés mellett?

– Gy. L.: Kiemeltem, hogy Magyarország mennyire elkötelezett a sportversenyek iránt, megannyi világeseményt megrendeztünk már sikerrel: atlétikai világbajnokságot, vizes világbajnokságokat, a Formula–1-es Magyar Nagydíjat immáron negyven éve, jövőre pedig a Puskás Aréna lesz az otthona a Bajnokok Ligája döntőjének. Mindez garanciaként szolgál arra, hogy remek helyen lesz nálunk az öttusa-vébé 2027-ben. Számtalan emlékezetes öttusaversenyt tartottunk már, hogy tovább ne menjünk: a litván szervezők gyakorlatilag ugyanabban a formátumban teremtették meg a kaunasi világbajnokságot, ahogy azt mi tettük az áprilisi világkupán – jó érzés, hogy minket tartanak mintának, és ez remélhetőleg 2027-et követően is így lesz. Amíg belülről követtem a döntéshozatalt, folyamatosan kapcsolatban voltam Gáborral és Péterrel, nagyon izgultunk, de óriási katarzisként éltük meg, amikor a UIPM mellettünk döntött. Ez sokak munkájának az eredménye.

– Szoros volt a verseny a három pályázó fél, Ausztrália, Egyiptom és Magyarország között?

– B. G.: Igen, egyáltalán nem volt lefutott, mindhárom pályázó erős volt. Ausztrália viszonylag későn szállt be a pályázók közé, valószínűleg a 2032-es brisbane-i olimpia miatt kezdtek el mozgolódni – erős ellenfél volt, ahogy Egyiptom is, de azt gondolom, Magyarország versenyszervezésben nem legyőzhető.

– Gy. L.: Nagyon szoros volt, az utolsó pillanatig nem nyugodtam meg, csak a célvonalon átfutva. Tavaly november óta vagyok a UIPM elnökségi tagja, nem volt részem még hasonlóban.

– V. P.: Az ausztrál pályázat kiemelkedett, ők voltak a nagy riválisaink. A 2032-es olimpia házigazdájaként nagyon sokat nyomtak a latban, és ezt egy sportágnak, amely az olimpiai program része, mindenképpen figyelembe kellett venni, de szerencsére jól sikerült a prezentációnk, amit meg is tapsoltak. Már csak abból is sejthető, hogy a legjobb döntés született 2027-re nézve, mert még az ausztrál elnökségi tag is odajött hozzánk az ülés után, gratulált nekünk, és azt mondta: megérdemeltük.

– Gy. L.: Az is volt a tapasztalatom, hogy bizonyos tekintetben nem egymás ellen voltunk, csak küzdöttünk magunkért, és javasoltam is, hogy a 2032-es olimpiát egy ausztrál világbajnokság vezesse fel.

– Említették az április világkupa újításait, valamint, hogy ez a litván világbajnokság szervezőit is megihlette, hogy a kaunasi Zalgirio Arenában, jórészt fedett pályán rendezzék meg az idei világbajnokságot, a mieinkhez hasonló megoldásokkal. A 2027-es budapesti világbajnokság helyszíne a Nemzeti Atlétikai Központ lesz: miért döntöttünk ismét a szabadtér mellett?

– V. P.: Mert a Los Angeles-i olimpián ugyancsak kültéren rendezik meg az öttusát, ehhez szerettünk volna igazodni, kizárólag kültérben gondolkodtunk. Mindent egybevetve a sportág alapvetően még mindig inkább szabadtéri. Jövő hét szerdán már el is kezdjük a munkát, lesz egy megbeszélésem ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy 2027-ig még van hátra két év, de az pillanatok alatt elmegy.

– B. G.: Én is azt gondolom, hogy összességében az öttusa egy nagyon szép kültéri sportág amellett, hogy remekül le lehet bonyolítani fedett pályán is, különleges körítéssel az OCR miatt. Ám a Nemzeti Atlétikai Központ egy ikonikus, gyönyörű helyszín, képes tízezer néző befogadására, mobil uszodát is kialakíthatunk benne. Nagy fokú kommunikációs kampányt építünk majd fel a vébére, már egy évvel előtte elkezdjük a népszerűsítését. Szeretnénk megtölteni a stadiont.

– Gy. L.: A versenyzőinkről még nem beszéltünk, és ők a legfontosabbak. Ha valaki, Gábor pontosan tudja, milyen hazai vébén versenyezni (Balogh Gábor két egyéni világbajnoki címéből az elsőt 1999-ben nyerte meg Budapesten, a Margitszigeten – a szerk.), ahogy én is tudom (Gyenesei Leila váltóban kétszeres világbajnok, az elsőt 2008-ban szintén Budapesten, a Puskás Szoborparkban szerezte meg – a szerk.). A nagyszerű versenyzőink megérdemlik, hogy megtapasztalják ezt az érzést, és megkaphassák a lehetőséget, hogy hazai környezetben harcolhassák ki az olimpiai kvótát.

– V. P.: A válogatott tagjai között hamar el is terjedt a hír, és rendkívüli módon örülnek, mindenki szemmel láthatóan nagyon boldog, hogy hazai pályán szerezhetne kvótát, világbajnoki érmet, akár világbajnoki címet.

– Rendszeresen rendezünk világkupaversenyeket, 2026-ban a világkupa-forduló mellett világkupadöntőt is tartunk. 2027-ben hogyan alakul a nemzetközi versenynaptár magyar szempontból?

– B. G.: Egyeztettünk a többi országgal ezzel kapcsolatban – úgy döntöttünk, 2027-ben elengedjük a világkupát. Ám a jövő évi világkupadöntő jó főpróbája lesz a vébének, 2028-ban pedig visszatérünk a világkupa-sorozat körforgásába, ami remek felkészülési lehetőség lesz a versenyzőinknek a Los Angeles-i játékok előtt.