„Az elvesztett aranyérmet sajnálom, nem az ezüstöt ünneplem…”

Fura sportág a kötöttfogású birkózás, legalábbis a manapság alkalmazott szabályrendszerrel. Tudniillik ha valakinek szerencséje van, és mindig a jó golyót húzzák ki a zsákból, akkor anélkül olimpiai bajnok tud lenni, hogy akciót csinálna. Ilyenkor jutnak az ember eszébe a sportágat az MMM-mel, vagyis a „vegyes harcművészettel” felcserélő, sydneyi olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor szavai…

De hát mindegy, az embernek olyan szabályrendszer mellett kell megpróbálnia győzni, amilyen éppen van. És a mi Fodor Zoltánunk, ez a 23 éves fiatalember majdnem megvalósította az álmát. Pontosabban azt, amiről nem is álmodott…

A döntő utáni sajtóértekezletre előbb érkezett, mint az olasz Andrea Minguzzi, az aranyérmes. Érdekes módon nem tűnt túlzottan boldognak.

– Csak nem szomorkodik az ezüstérem miatt?
– De igen, most még az arany elvesztését siratom, persze csak jelképesen. Talán holnapra már megváltozik minden, akkor felhőtlenül boldog leszek – válaszolta a Ferencváros 23 éves birkózója, Sike András tanítványa.

– De azért az előzetes elképzeléseit nyilván messze felülmúlta ez a második hely…
– Természetesen, hiszen az ötödik helynél nemigen tekintettem előbbre, azt viszont meg akartam szerezni. Persze a döntőbe jutásról még csak nem is álmodtam.

– Balszerencsésnek tartja magát?
– Annyiban feltétlenül, hogy már csak fél percet kellett volna kihúznom, és akkor most egy olimpiai bajnokkal beszélget. Viszont senkit sem hibáztathatok, mert az olasz fiú gyönyörű akciót csinált, el kell ismernem.

– Mindenki azt emlegeti Pekingben, hogy a nap folyamán kijelentette, önt ezen a csütörtökön nem fogják legyőzni.
– És majdnem be is jött! Tényleg így éreztem, valami furcsa, könnyed érzés szállt meg az első győzelmem után.

– Milyen taktikai utasítást kapott a döntő előtt Struhács György szövetségi kapitánytól?
– Álló helyzetben szigorúan előre kellett mennem, és kifárasztanom az olaszt. Sajnos a mai birkózásban állásból akciót indítani szinte öngyilkosság, mindenki a parterhelyzet kihasználására törekszik.

– Mi lett volna, ha egy kicsit aktívabb?
– A földön többször is megpróbáltam megfogni Minguzzit, de roppant ügyesen kimászott a szőnyegről.

– Ismerték egymást az olasszal?
– Persze, háromszor is találkoztunk már, és mindháromszor alulmaradtam. Ilyen értelemben nem meglepő a győzelme. De egyszer előbb-utóbb én leszek a jobb!

Olvassa el a mérkőzésről szóló beszámolónkat és tudósításunkat!