Lassan a végéhez közeledik a „Road-show”. Az edzőtáborról edzőtáborra utazó Sastin Mariannára már csak egy külföldi út vár – a pekingi –, igaz, az lesz a leghosszabb és a legfontosabb. A nyár folyamán kis túlzással bejárta Közép-Európát, gyakorol Lengyelországban, Csehországban és Tatán.
„Sokat voltunk külföldön, jó egy kicsit már itthon lenni – mondta a 25 éves birkózó. – Az edzőtáborzás mellett Lódzban indultam egy versenyen, a döntőben egy lengyel leánytól kaptam ki. Nem érzem, hogy meccshiányom lenne, május harmincegyedikén szereztem meg a kvótát, azóta elég volt az egy viadal, ez nem jelenthet majd gondot.”
A világbajnoki bronzérmes magyar birkózó nem volt egyszerű helyzetben a kvalifikáció megszerzésekor. A hét női súlycsoportból ugyanis csak négy szerepel az olimpia műsorán, Sastin eredeti kategóriája, az 59 kiló azonban nem, így más választása nem volt, felment a 63 kilósok közé.
„Nagyon nem kell fogynom, most olyan hatvanöt-hatvanhat kilós vagyok, ha egy vacsorát kihagyok, már hozom is a szükséges súlyt – közelítette meg Sastin az egyszerűbb oldaláról a súlycsoportváltást. – Úgy érzem, teljes mértékben beleerősödtem már ebbe a súlycsoportba, mind technikailag, mind erőben. Az erőmmel sohasem volt gond, technikailag volt nehezebb dolgom.”
Sastintól megtudtuk, az edzések időtartama jelentősen rövidült, egy-egy gyakorlás nem hosszabb, mint egy óra, és a gyorsításon, valamint a technikai gyakorláson van a hangsúly. A formába hozási folyamat Pekingben zárul le, s erre bőven lesz ideje, mivel szombaton a kötöttfogásúakkal együtt már elutazik a kínai fővárosba.
„Csak augusztus tizenhetedikén birkózom, ehhez mérten egy kicsit korán indulunk el – mondta Sastin. – Aggódom egy kicsit, hogy lesznek-e kint megfelelő edzőpartnerek. Ha minden jól alakul, pontszerző helylyel már elégedett lennék, de szeretnék érmet nyerni.”