Ezt nem lehetett kihúzni

Ha valaki azt hitte, hogy az osztrákok önbizalmát jottányit is megcsappantotta a grazi gól nélküli döntetlen, nagyot tévedett. A szurkolók, az újságírók mind határtalan magabiztossággal várták a találkozót, a Honvédra nézve leghízelgőbb vélemény is a Sturmnak adott hatvan százalék esélyt a továbbjutásra. Pedig a csapat legjobbjának tartott és az első meccsen megsérülő – egy cselsorozat végén a vállára esett – Samir Muratovic nem jött rendbe, és csak a kispadra ülhetett le – amolyan vésztartaléknak.

Annyiban talán igazuk volt az osztrákoknak, hogy az idegenben elért jó eredmény és remek játék dacára a Honvéd továbbjutása továbbra is a bravúr kategóriájába tartozott az esélyek latolgatásakor. A Sturm Graz mégiscsak magasabban jegyzett csapat, a házigazdák ráadásul két meghatározó játékosukat is nélkülözték. A magyar klubok nemigen szokták megérezni a válogatottak részvételével zajló tornák kedvezőtlen hatását, hiszen a náluk szereplő légiósok hazájukban nem tartoznak az elithez, ám Abraham és Benjamin most helyet kapott Elefántcsontpart olimpiára készülő csapatában, a Honvéd pedig kénytelen volt elengedni őket.

A találkozó egyik legfontosabb kérdése egyébként éppen a grazi eredményben rejlett. A kispestieknek muszáj volt gólt szerezniük, hacsak nem akarták a továbbjutást tizenegyesekre bízni, de ki nem nyílhattak, hiszen a veszélyesen kontrázó, gyors osztrákok vezetése esetén már két gólra lett volna szükség az üdvösséghez. Nos, a Honvéd úgy oldotta fel ezt a dilemmát, hogy szerepet cserélt, azaz nem támadta le a vendégeket, vissszahúzódott a saját térfelére, és ahogy általában inkább idegenben szokás, igyekezett gyors ellentámadásokkal veszélyeztetni a Sturm kapuját. Eleinte tökéletesen működött is ez az elképzelés. A házigazda ügyes akciókat vezetett, higgadtan futballozott, és már a hetedik percben ünnepelhetett, mert Micso Szmiljanics megszerezte a vezetést. Azt túlzás lenne állítani, hogy megnyugtató gólt fejelt, hiszen egy osztrák válasz még mindig a Sturm reményeit váltotta volna valóra. Ráadásul ahogy teltek a percek, úgy lett egyre nyomasztóbb a vendégek fölénye. Az első fél óra után a kispestiek szinte csak véletlenül keveredtek át az ellenfél térfelére, a kapuját akkor is csak messziről látták, de hősies védekezéssel és Rabóczki Balázs bravúrjával sikerült megúszni az egyenlítést.

Valóságos csoda lett volna, ha ez sikerül a folytatásban, ám ez a csoda nem következett be. A graziak továbbra is óriási iramot diktáltak, határozottan futballoztak, és legfeljebb másodpercekre engedték át a labdát vendéglátójuknak. A kispestiek csak védekeztek, olykor kétségbeesetten. Szó sem volt ügyes labdakihozatalokról, arra mentettek, amerre álltak, így nem is építhettek fel támadásokat, és csupán idő kérdése volt, hogy a hazai védelem mikor enged a hatalmas nyomásnak.

Az összeomlás be is következett, és a Sturm nemcsak egyenlített, hanem hat perc alatt meg is fordította az eredményt, a második gól eldöntötte a továbbjutás kérdését. A Honvéd ezúttal is derekasan küzdött, de a Graz egészen más tempóban futballozott, mint amely nálunk honos, és Kispesten mutatott játékával bizonyította, jobb csapat, s rászolgált a sikerre. Mivel jövőre már nem lesz Intertotó-kupa, már sohasem juthat el a harmadik fordulóig magyar együttes ebben a sorozatban.