A profik futballjában soha sincs lehetetlen

Változatosnak nem mondható a nyári programja: egyik meccsről a másikra megy. Otthon nem bökdösik az oldalát, hogy valamikor vakációzni is kellene?Változatosnak nem mondható a nyári programja: egyik meccsről a másikra megy. Otthon nem bökdösik az oldalát, hogy valamikor vakációzni is kellene?

Ó, már túl vagyok a nyaraláson, hiszen a két torna között volt némi szünet, így a családdal elutaztunk Rodoszra – felelte Erwin Koeman. – Különben ne aggódjon értem, szeretteim is tudják, nekem a futball a mindenem, vagyis megértik, ha időnként többet vagyok távol, mint odahaza.

Júniusban ritkán találkozhattak… Egyetért azzal, hogy a vártnál jobb színvonalú volt az Európabajnokság?

Teljes mértékben. Remek mérkőzéseket láttam, ráadásul szinte minden csapatban akadt olyan játékos, akinek élmény volt nézi a futballját. A spanyolok pedig egyenesen elkápráztattak, náluk jobban senki sem érdemelte meg a sikert. Luis Aragonés úgy felépítette az együttest, hogy annak nem akadt hibapontja. Iker Casillasnál megbízhatóbb kapushoz nem volt szerencsém, a védelem stabilitása és nyugalma példaértékű, a középpályások tökéletesen kiegészítették egymást, miközben a David Villa, Fernando Torres csatárkettős talán még a riválisokat is lenyűgözte. Azt még feltétlenül hozzátenném, hogy a diadalhoz szükségeltetett az erős kispad is: aki csereként beszállt, rendre hozzátett valamit a játékhoz. Úgyhogy nem a legjobb tizenegy, hanem a legjobb huszonkettő nyert.

Sokáig Hollandia is jó eséllyel pályázott az aranyra…

Ne is folytassa! Az oroszok elleni negyeddöntő hatalmas csalódás volt számomra, mert az ellenfél taktikailag és mentálisan is felülmúlta hazám válogatottját. Persze ne feledjük, hogy Khalid Boulahrouz családi tragédiája kihathatott a csapat hangulatára és teljesítményére.

Ha a kontinensviadal legfontosabb tapasztalatáról kérdezem, akkor mit felel?

Azt, hogy újfent bebizonyosodott: nincs lehetetlen a labdarúgásban sem. Gondolok itt elsősorban Törökországra, mert amit Fatih Terim együttese művelt, abból mindenki tanulhat. Fantasztikus erő lakozik abban a gárdában, úgy vélem, azt a mentalitást a világ valamennyi válogatottja irigyelheti.

Egyszer talán a miénkre is átragad… Esetleg arra az U19-es csapatra, amelyet ön személyesen is megfigyel. Milyenek az eddigi benyomásai?

Nagyon örültem a bolgárok elleni győzelemnek, a magyarok megérdemelten nyertek. Sok szép megoldást láttam Németh Krisztiánéktól, igaz, egy-két hiba is becsúszott a játékukba. A spanyolok elleni folytatás is remek volt, az eredmény csodálatos, de a neheze most jön.

Ezután bizonyára nem kell önnek bemutatni Koman Vladimirt. Nyilván hallott már arról, hogy a Sampdoria középpályása egyelőre nem döntött: az ukrán vagy a magyar felnőttválogatottban szerepeljen-e. Ha már Csehországban jár, nem akar beszélni vele?

A kérdéssel elkésett: már beszéltünk.

És?

Ha nem haragszik meg, többet nem mondanék erről. Illetve csak annyit, hogy én hiába győzködöm, a döntést neki kell meghoznia. Egyébként sem állt szándékomban nyomást gyakorolni rá, hiszen ezekben a napokban nem a jövőjére kell koncentrálnia, hanem arra, hogy minél jobb teljesítménynyel legyen csapata segítségére. Játsszon sokat, érezze jól magát a gyepen, aztán majd meglátjuk, mi lesz később.

El tudná képzelni Gera Zoltánék között?

Maradjunk annyiban: Koman Vladimir olyan labdarúgó, aki sokra, sőt nagyon sokra viheti.

Legközelebb mikor jön Magyarországra?

E hónap végén, ugyanis július harmincadikán pályára lépek azon a gálán, amelyen a Magyar All Star-válogatott ellenfele a Formula–1-es pilóták alakulata lesz.

Ha jól tudom, játékosedzőként vezeti a hazai gárdát.

Helytálló az információ. Jó formában vagyok, szerintem be is állítom magamat…

Az augusztus huszadikai, Montenegró elleni találkozó már nem az ulibuli mecscsek kategóriájába tartozik.

Az lesz az utolsó erőpróba a világbajnoki selejtezők előtt, és valóban nem engedhetjük meg magunknak, hogy elszórakozzuk azt a lehetőséget. Az összecsapás már a Dánia elleni vb-selejtező jegyében zajlik, így szeretném azokat a futballistákat meghívni, akiket a szeptember hatodikai mérkőzésen is bevetnék. Úgyhogy mindenkinél jobban remélem, hogy az a tizennyolc-húsz játékos, akire számítok, megússza sérülés nélkül a felkészülést.

Hollandiában milyen visszhangja volt magyarországi ténykedésének?

Ahhoz képest, hogy egy ország csodálkozott el, amikor átvettem a magyar válogatott irányítását, mára igencsak megnőtt az érdeklődés irántam, no meg a csapat iránt. Fogalmazhatok úgy is: szurkolnak nekünk.

Várja már szeptember hatodikát?

Várom bizony. Végre pontokért megy majd a játék. Jók az edzések, hasznosak a barátságos meccsek, de azért az a legszebb a futballban, ha van tét…