Ennek a vereségnek csak örülni lehetett

Szédítő melegben zötyögtünk a villamoson a Bozsik-stadion felé. Mellettünk korosodó férfi verejtékezett szürkés árnyalatú atlétatrikójában. Egészen a célállomásig jól titkolta hovatartozását. Amikor viszont megálltunk, a kopottas reklámszatyorból máris előkerült egy Honvéd-címerrel díszített baseballsapka.

Már egymás mellett sétáltunk, amikor a kopaszodó kobakra felkerült a fejfedő. Még mielőtt azonban a vasúti sínekig értünk volna, ideiglenes útitársunk leszakadt, a stadion bejárata helyett a szomszédos vendéglátóegység felé vette az irányt.

Előrelátó volt.

Az egyszeri szurkoló, aki nem volt ennyire körültekintő, csak közvetlenül a pálya melletti büfében kapott bosszúsan a fejéhez. Sört ugyanis nem adtak.

„Aranyom, ez nemzetközi meccs!” – próbálta tompítani a csinos csaposlány a katasztrófaközeli helyzetet.

Pedig elkélt volna a férfiszervezetnek a frissítő nedű. Az este hat órás kezdéskor is úgy tűzött a nap, hogy az elviselhetetlen volt. Hosszasan tudnának erről mesélni a készenléti rendőrök, akik ahelyett, hogy megszabadultak volna egy-két réteg uniformistól, inkább magukra öltöttek még egyet – feketéből. Hiába, a szabály az szabály.

Szidták a hivatalt az izlandi játékvezetői hármas tagjai is, jelesül éppen azt, amelyik éppen ide küldte őket. A bemelegítéskor hunyorogva kémlelték az eget, nem ilyen trópusi klímához szoktak északon.

Persze főttek a levükben a vendégszurkolók is. A maroknyi cseh különítmény egy ideig még tűrte a természetes szoláriumot, később azonban a drukkerek már nem tudtak annyira vetkőzni, hogy ne kövessenek el közszeméremsértést.

Velük szemben a Honvédszimpatizánsok nagy része szemmel láthatóan élvezte a hazai pálya előnyét, hiszen nekik a hűsebb, fedett lelátón jutott hely.

Mivel a piros-feketék az első mérkőzésen a Teplice ellen idegenben 3–1-re nyerni tudtak, izzadniuk elvileg a visszavágó miatt sem kellett volna.

Hangsúlyozandó: elvileg.

Sokat elárul a hazaiak kezdeti bátortalan játékáról, hogy a vezetőedző, Pölöskei Gábor nem sokáig bírta ülve a kispadon. Mert bizony előny ide vagy oda, a csehek nyomatékosították bennünk, hogy ez a meccs bizony nem lesz sétagalopp. Pedig ebben a melegben senkinek sem volt kedve fejvesztve rohanni: a Honvéd nem adta meg a cseheknek azt az örömet, hogy fellazuljon a védelme.

A Teplice csapatában sok a magas, jól fejelő játékos, a vendégek sokáig zavartalanul ívelgethettek, sőt számtalan szabad- és szögletrúgást kényszerítettek ki, nem is volt véletlen, hogy a 20. percben Antonin Rosa fejesét Rabóczki Balázs bravúrral védte. Alig telt el egy perc, és a friss igazolás újfent igazolta, hogy minden pénzt megér, amikor pedig már ő is verve volt, Mico Szmiljanics segítette ki a gólvonalon.

A három nagy cseh helyzetet két magyar követte, mégis a Honvéd kapott gólt: a 67. percben Thomas Jun húsz méterről, középről laposan a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.

Kezdett a helyzet meleg lenni– a hideg zuhany csak ezután következett.

Benjamin szabálytalansága büntetőt ért, és bár a 70. percben Rabóczki Balázs Thomas Jun tizenegyesét remek mozdulattal védte, a kipattanó labdát Antonin Rosa a kapu közepébe vágta. Hiába kiabálták a Honvéd-ultrák, hogy „Harcoljatok!”, ettől csak a vendégek kaptak vérszemet.

Ekkor szembesültünk azzal, hogy a piros-feketék nem azért nem futballoztak addig, mert nem akartak, hanem azért, mert a vendégek nem hagyták őket, ráadásul amikor játszani kellett volna, akkor sem tudott újítani a Honvéd.

De nagyon nem is kellett, hiszen a 0–2-es végeredmény azt jelenti, hogy a Budapest Honvéd idegenben lőtt több góllal továbbjutott az UEFAIntertotó-kupa harmadik fordulójába, ahol a fehérorosz Sahtyor Szoligorszk és az osztrák Sturm Graz párharcának nyertese vár a csapatra.

Az is izzasztó csata lesz.

További eredmények a 8. oldalon