A magyarok legnehezebb feladata, az olasz uralom megtörése

Legelőször elnézést kell kérnünk harmadik egyéni indulónktól, Varga Gabriellától, mert ezúttal ő az egyetlen magyar a mezőnyben, akit nem éremesélyesként tüntetünk fel. Egyéniben és csapatban Európa-bajnok, négy éve Athénban kitűnően helytállt a hatodik helyével, így most is bekerülhet a legjobb nyolc közé, s ha már ott van, egyetlen győzelem kell neki az igazán szenzációs eredményhez. Összejöhet, fő éremesélyünk viszont ezúttal a negyedik olimpiájára készülő Mohamed Aida mellett a Sydneyben már bemutatkozó Knapek Edina.

Mohamed Aida mellett a Sydneyben már bemutatkozó Knapek Edina.
Mohamed Aida rögtön a csúcs közelében kezdte a felnőttek között. Még szinte gyerekként. Tizenhét évesen, masfél évtizeddel ezelőtt egyéni világbajnoki döntőben vívott. Azóta is szinte kivétel nélkül ott van dobogóközelben, olimpiáról olimpiára. Atlantától Athénig egyre közelebb került hozzá, egy nyolcadik és egy hetedik hely után legutóbb már a négy között volt, negyedik lett. De mit kell másképpen csinálnia, mint korábban, hogy azt az egyetlen, de nagy lépést, amely a dobogóra vezet, meg tudja lépni Pekingben?

„Nem gondolkodom most előre, hogy mi lesz az olimpián, teljesen kizárom magamból, nem rágódom rajta– mondta Mohamed Aida. – Inkább azzal foglalkozom, most mi az, amit megtehetek, közben pedig azon vagyok és úgy alakítom az életemet, hogy minél kiegyensúlyozottabb legyek. Azt valósítom meg, amit nap nap után kitűzök magam elé, de jobban figyelek már arra, hogyan reagál a szervezetem a terhelésre. Ha bírom, még ráteszek egy lapáttal, ha viszont úgy érzem helyesnek, visszaveszek a munkából. Már nem úgy élek, hogy ki van adva számomra a napi adag, és azzal mindenképpen végezni kell, hanem inkább a minőségre törekszem a mennyiség helyett.”

A világranglista hetedik helyén álló magyar a most záruló Európa-bajnokságon harmincadik lett egyéniben (majd csapatban ezüstérmes), de egy hónappal az olimpia előtt nem is kellett kitűznie maga elé a csúcs meghódítását.

„Tavasszal egy jó versenyidőszak után lejtőre kerültem, most kell technikailag és mentálisan is újra felépítenem magamat – folytatja Mohamed Aida. – A kijevi Európa-bajnokságon is az volt a cél az eredményesség helyett, hogy kezdjen összeállni a darabkákból a kép, mint egy kirakós játékban. Másképpen állok hozzá az egyéni riválisokhoz, mint korábban, nem az van már bennem, hogy úristen, csak ezzel meg ezzel össze ne kerüljek. Változtam, és tudom, hogy bármire képes vagyok.”

A Mohamed Aida korosztályához tartozó Knapek Edinának jóval hosszabb utat kellett megtennie, amíg Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon elkezdhette gyűjteni az érmeket, de ő sem ért be túl későn. Ennek ellenére folyamatosan fejlődik, főként mentálisan. A tavalyi, genti kontinensviadal óta már neki is van aranya (csapatban), számára is kulcsfontosságú, hogy inkább élvezze az olimpia minden pillanatát, feldobja és ne zavarja őt a körítés.

„Le kell győznöm azt a félelmet, azt az izgalmat, hogy ez most egy olimpia – mondja Knapek Edina, aki 12. a világranglistán, Kijevben pedig legjobb magyarként kilencedik lett. – Mindenki ezt sulykolja belém, akivel találkozom, hogy ugyanolyan verseny lesz, mint a többi. Ha pedig más világversenyekről tudtam érmeket hazahozni, miért ne tudnék most is. Keményen edzünk, az Európa-bajnokságot felkészülési versenynek tekintettük, a csapatban szerzett ezüstérem további motivációt ad Pekingig. Az olimpián huszonöt olyan vívó is ott lesz, aki érmes lehet, szinte mindenkinek, aki kijutott Pekingbe, van rá esélye. Ha jól kelek fel tizenegyedikén, én is dobogós lehetek. Szerintem Vezzali, Trillini, a lengyel Gruchala és a dél-koreai Nam lesz versenyben hármunkon kívül az első három helyért.”

Ha így lesz, jó eséllyel összejön egy magyar–magyar párharc a négy közé jutásért, ami azt jelentené, egy elődöntősünk biztosan lesz. Egy pedig biztosan kiesik, nem szoktunk örülni az ilyen helyzeteknek.

„Nem nagyon örülnék, ha egymás ellen kellene vívnunk a negyeddöntőt – folytatja a kétszeres vb-bronzérmes. – Legszívesebben csak a legvégén, az első helyért kerülnék szembe egy másik magyarral. Ha már eljutunk a legjobb nyolc közé, mindannyian szeretnénk egy érmet, de ha mondjuk az elődöntőben összekerülünk, csak az egyikünknek lesz biztosan, a másik még a negyedik helyen is kiköthet.”

Ráférne már a női tőr mezőnyére, hogy eljöjjön a változás és az áttörés éve, lehetőleg a magyarok tőrétől, mert a versenyszámban olimpiák óta mintha megállt volna az idő (igaz, ez nem ritkaság a vívásban). Giovanna Trillini, az 1992-es bajnok még most is aranyesélyes, Valentina Vezzalival azóta is kibéreltek maguknak két helyet minden olimpia dobogóján, más nemzetből csak egyet-egyet engedtek oda.
Most legalább két másikat, Mohamed Aidát és Knapek Edinát is boldogan látnánk rajta, de ha az egyik Varga Gabriella lesz, ugyanúgy örülünk majd.