Veszített, mégis nyert

A vasárnap megrendezett bi zalmi szavazás eredménye után megállapítható: Joan Laporta nagy szerencséje, hogy az ilyen voksolások alkalmával nem egyszerű, hanem kétharmados többség szükséges az elnökválasztás kiírásához. Nos, ez a többség nem volt meg, vagyis a 2003 óta regnáló presidente folytathatja a munkát, reményei szerint egészen 2010ig. A hatalomra jutása előtt többek között David Beckham gránátvörös-kékbe öltöztetésével kampányoló klubvezér tehát hátradőlhet, gondolhatnánk, ám egy picit mélyebbre ásva máris kiderül, korántsem lehet maradéktalanul elégedett.

A választásra jogosult 155 ezer tagból 39 389 foglalt állást a szavazáson, és közülük 23 870-en, azaz 60.6 százalékuk gondolta úgy, hogy Laporta eltávolítása érdekében új elnökválasztást lenne célszerű kiírni. De mint már jeleztük, ehhez kétharmados többség szükséges, így az Oriol Giralt vezette Laporta-ellenes törekvések egy darabig bizonyosan okafogyottá váltak.

„A kezdeményezés nem érte el célját – ragadta meg a lényeget Laporta. – Én is érzékelem, hogy a szavazás eredménye az elmúlt két idény büntetése, de hiszek abban, hogy a jövőben is nagy családként dolgozhatunk együtt. Számítok a mellettem állókra, azokra, akik ellenem fordultak, és természetesen arra a jelentős tömegre is, amely távol maradt a szavazástól. Elvégre ugyanaz a cél, klubunk eredményessége vezérel valamennyiünket.”

A legendás Johan Cruyff, Laporta egyik tanácsadója szerint az esetleges elnökválasztás kiírása, továbbá az új stáb munkába állása jelentősen megzavarhatta volna a nyugodt felkészülést a következő idényre, ezért elégedett a végeredménnyel – és itt máris visszatérhetünk az elnök által említett büntetéshez.

A szitokáradat és ennek folyományaként a bizalmi szavazás azért zúdult az elnök nyakába, mert a Barcelona két éve nem nyert semmilyen jelentős trófeát, noha a világ egyik, ha nem a legerősebb játékosállományával büszkélkedhet(ett). Hogy a szurkolók és a klubtagok ezt nehezményezik, az természetes, felháborodásuk nemegyszer jogos volt, ugyanakkor érdemes emlékeztetni arra, hogy akad olyan világhírű csapat is, amely nem kettő, hanem négy éven keresztül (2003–2007) maradt trófea nélkül: történetesen a Real Madrid, a legutóbbi két idény spanyol bajnoka.

A türelmetlenkedők ráadásul elfeledkeznek arról az apróságról, hogy a katalán klub története során mindössze kétszer ért Európa csúcsára, másodjára 2006-ban, amikor Laporta már javában elnökölt; és persze a bajnoki duplázás, a 2005-ös és 2006-os aranyérem is erre a korszakra tehető.

Az pedig csaknem egy év múlva esedékes történet, hogy az új edzővel (Pep Guardiola), valamint az elnök, no meg a világsztárok (Ronaldinho, Henry, Eto’o) körül kialakult mizéria után (?) mire volt képes a Barcelona a 2008–2009-es évadban.