Hirlingék győzelemre készülnek: edzésen, versenyen, mindenütt

Gyönyörű napsütés, tiszta idő és vízpart – ez a kép fogad a budapesti Gubacsi híd alatt. Minden együtt tehát a kikapcsolódásra, hiszen ebben az időben, ilyen melegben ugyan kinek van kedve dolgozni?

Hirling Zsolt és Varga Tamás viszont nem hátrál meg a kánikula elől, igaz, nem is tehetik: egy hónap múlva életük talán legfontosabb versenyén válthatják valóra álmukat: érmet szerezhetnek Pekingben.

„Várjanak, mindjárt összeszereljük a hajót, aztán megoldjuk, hogy motorcsónakkal kísérhessenek minket a vízen” – mondja Hirling Zsolt, és szavait tettek követik. Néhány perc múlva a csónakházból társával, Varga Tamással a vállukon hozzák ki hajójukat.

Szakszerű mozdulatokkal elő is készítik az edzésre – ők ezt teljesen természetesnek veszik, nekünk mindenesetre kissé furcsa, hogy nincsenek segítőik.

„Ha valóra váltják álmukat, talán akadnak majd segédek is, és nem saját maguknak kell összeszerelniük a hajót” – vetjük fel. „Segíteni most is lehet, a szerszámok itt vannak” – jön a riposzt Varga Tamástól egy széles mosoly kíséretében.

Néhány perc, és indulhatunk a stéghez. Illetve indulhatnánk, csakhogy a parton ott vannak az egyik tévétársaság munkatársai is, ám a fiúk nem türelmetlenkednek. Nyugodtan, mosolyogva várják, hogy nyilatkozhassanak.

„Forog már a kamera?” – kérdezi Hirling Zsolt, amikor az operatőr arra kéri, mutassa be a hajót. A kérdés általános derültséget vált ki, ám mutatja a fiúk profizmusát is. Tudják, hogy olimpikonként a médiát is ki kell szolgálniuk – meg is teszik.

Olyannyira, hogy a riportert és az operatőrt is motorcsónakba ültetik. Míg a kollégák dolgoznak, mi a stégen ülve várakozunk, és saját bőrünkön érezzük a nap erejét. Embert próbáló feladat ilyen időben edzeni! Zsolték vissza is vesznek kicsit a tempóból, persze kizárólag az operatőr kedvéért.

„Edzés van, nem lazsálni!” – szalad ki a szánkon, persze ezúttal sem maradunk válasz nélkül. „A stég inkább való a lustálkodásra!” – kiáltja Hirling. Ettől kezdve nem is lazítanak – egy ideig.

Tökéletes harmóniában eveznek együtt, ez persze nem is olyan meglepő, hiszen lassan öt éve alkotnak egy párt. Akkor Varga Tamás mellé „kerestek” társat, és a vetélkedésből Hirling Zsolt került ki győztesen. Hogy milyen jó döntés volt ez, mutatja: rögtön második helyet szereztek a 2003-as milánói Vk-versenyen.

Majd a következőn is, Münchenben. „Nem frázis, tényleg nem az, hogy mi a parton is jóban vagyunk” – mondják szinte egyszerre. És bár látszólag két teljesen eltérő karakter, az evezés szeretete mellett egy másik közös pont is van az életükben: a humor.

„Állandóan viccelődünk, különben talán ki sem bírnánk a kemény edzéseket, a hosszú edzőtáborokat – mondják. – Persze a hajóban ülve erőnk sincs megszólalni, ám a parton, az edzőteremben mindig nevetünk.” Ezt az állítást az edzésen sem cáfolják – egy kajakos páros legnagyobb bánatára.

Alig fél órával korábban egy vadkacsa folytatott kemény küzdelmet az életéért, szegény madár minden erejére szükség volt ahhoz, hogy elmeneküljön a „száguldó” kettős elől. „Ilyen előfordul. Volt már rá példa, hogy ez nem sikerült a kacsának – teszi hozzá Zsolt. – Sokszor halljuk a hajónknak koppanó halakat is, persze gyakorlás közben ilyenekre nem nagyon tudunk figyelni. Tudják, az edzés mindenekelőtt…”

Természetesen utóbbi mondatot is mosoly kíséri, majd egy kacsintás – utóbbi már Varga Tamásnak szól. A fiúk ugyanis újabb „áldozatot” szemeltek ki maguknak. A stégen éppen most készülődik vízre szállni egy lány és egy fiú. Kajakjukat komótosan engedik a vízre, ők még nem sejtenek semmit…

Az olimpikonok annál inkább! Néhány perc múlva pedig megkezdődik a harc. A stégen még szurkolók is akadnak, persze ez a kajakosokon nem segít. „Vigyázzatok, visszafordultak!” – kiáltják többen is. És valóban. Hirlingék pillanatok alatt képesek irányt változtatni, sőt a cél érdekében még azt is megteszik, hogy „előre” eveznek.

Mozdulataik ugyan kissé furának és természetellenesnek tűnnek, ám ők nem adják fel. „Gyorsabban, gyorsabban! Jaj, bele fogtok borulni a vízbe…” – a stégen állók és ülők már látják a „harc” kimenetelét. A kajakosok az utolsó erejükig küzdenek, s már-már úgy tűnik, megmenekülnek.

Szédületes tempóban merítik lapátjukat a vízbe, a jóval kisebb kajak percekig előnyben van. Ám a nagyobb és emiatt kissé nehézkesebb hajóban evezők nem hagyják annyiban. Minden oldalról támadnak, a kajakosok valóban csak rövid ideig érezhetik győztesnek magukat.

Hirlingék ugyanis mindig, minden pillanatban győzni akarnak. A pekingi olimpián is. Erre készülnek már évek óta. A rövid jelenet tökéletesen megmutatja elszántságukat. Diadalittas kiáltás jelzi győzelmüket – a kajakos páros a vízbe borult.

Varga Tamás és Hirling Zsolt keze a magasban, mindketten mosolyogva konstatálják: elérték, amit akartak. Néhány hét múlva talán magyarok milliói látják ugyanazt a képet, amely nekünk, ott, a Gubacsi híd alatt már megadatott.