Mészáros úgy várja az olimpiát, mint a kisgyerekek a karácsonyt

A végső visszaszámlálás 2007 szeptembere óta tart, amikor a 70 kilós dzsúdós bronzérmet szerzett a Rio de Janeiró-i világbajnokságon, s mivel súlycsoportonként a viadal legjobb hat versenyzője juthatott kvótához, a paksi lány már biztos pekingi résztvevőként számolgathatott.

„A kvótaszerzéssel nagy álom teljesült – mondta Mészáros Anett. – Nagyon várom már az olimpiát, az érzést talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a kisgyerekek várják a karácsonyt. Így vagyok én Pekinggel.”

A vb-bronzérmes dzsudoka tehát minden idegszálával az olimpiára koncentrál. Sőt szenved is a remélt sikerekért. Mestere, Hangyási László messze földön híres kemény edzéseiről: Mészárost, illetve a klub másik olimpikonját, Bor Barnát is gyakran szinte a végkimerülésig hajtja, ám a kiképzést muszáj bírni.

„Laci bácsi valóban alaposan megdolgoztat minket Barnával – mondta Mészáros. – De bírom a munkát, ráadásul a nagy cél, az olimpia miatt hajtok, így mindent kiadok magamból.”

És az eredmények igazolják a mestert. Az ő tanítványa az egyetlen magyar olimpiai bajnok cselgáncsozó – Kovács Antal –, de említhetnénk Braun Ákost, aki a két olimpia közötti időszak hat világversenyéről három érmet (közte két aranyat) hozott, és akkor még nem is beszéltünk az atomváros tehetséges ifjairól.

De térjünk vissza Mészáros Anetthez. Amikor néhány éve Paksra került, fél év kollégium és próbaidő várt rá. Hogy „Laci bácsi” mennyire volt elégedett a munkájával, azt mindennél jobban mutatja, hogy a dzsúdós versenyidőszakban már csak hétvégenként tér haza Budapestre... Az edzéseken elvégzett munka pedig megtérülni látszik – elég csak a vb-bronzra, a juniorvb-aranyra vagy éppen a junior Eb-aranyra gondolni.

Mészáros júliusban még csak 21 esztendős lesz, de fiatal kora ellenére egyértelműen súlycsoportja legjobbjai közé sorolható. „Azért is volt hasznos a vb, mert nagyon jókat küzdöttem, és rájöttem, mindenkit le tudok győzni. Ki merem jelenteni, felnőttem a súlycsoport élmezőnyéhez” – jelentette ki ő is magabiztosan, de cseppet sem nagyképűen.

(A kategória érdekessége egyébiránt, hogy – bár a címvédő japán Uenó Maszaéval számolni kell –, a 70 kilót túlnyomórészt európaiak uralják. A legutóbbi két világbajnokságot is a kontinens dzsúdósa nyerte meg, az ellenfelek tehát ismertek, és szem előtt vannak – egyedül a kínai versenyzőgyárból kerülhet elő meglepetésszerűen egy ismeretlen rivális.)

Mészáros önbizalmával, képességeivel tehát egyáltalán nincs probléma, és edzésmunkájára sem lehet panasz, de lássuk, mi kellhet még a sikerhez – esetünkben a pontszerzéshez.

Mivel a küzdelmek egyenes kieséses rendszerben zajlanak, szükség van mindenekelőtt a jó sorsolásra, hiszen már a vigaszágra jutáshoz is nyerni kell legalább egy meccset (ott pedig még kettőt vagy hármat a bronzhoz), de a döntőig – kiemeléstől függően – három vagy négy összecsapás vár a mezőnyre.

Emellett a mentális felkészültség legalább annyira fontos, mint a fizikai állapot. Folyamatos megfeszített koncentrációra van szükség, mivel a pillanatnyi kihagyást a gyengébb ellenfél is ki tudja használni (mondjuk egy ipponnal), akkor pedig nincs tovább.

Ám Mészáros Anett jó versenyzőtípus, amikor nagyon kell, szinte mindig oda tudja tenni magát. Elég csak az idei Hungáriakupára gondolni. A Körcsarnokban Anett és Baczkó Bernadett (57) is bronzérmet szerzett, noha mindketten „munkából” érkeztek a viadalra.

A paksi versenyzőnek azonban minden mozdulatán látszott, nem szimpla Világkupa-versenyként fogja fel a megméretést, hazai közönség előtt mindenképpen bizonyítani szeretne. Pedig nem ment neki tökéletesen a dzsúdó, első összecsapásán például a brit Sally Conway végig csalta a meccset, szinte csak menekülni próbált. Mészáros már többször tanácstalanul ki is nézett oldalra, ahol Baczkó is biztatta, nyugtatta, és hiába volt a britnek jukója, a magyar lány nem adta fel, addig űzte-hajtotta ellenfelét, amíg megfordította a mérkőzést.

Legalább ilyen akaraterőre lesz szüksége Pekingben is, és ott remélhetőleg már a forma is tökéletes lesz. „Az akarat mindenben segít, és fontos, hogy az embernek legyen szíve küzdeni – mondta a kitartásról. – Emellett az olimpián hatalmas szerencsére lesz szükség a jó szerepléshez, de kell még a jó fogyasztás, és nekem nagyon sokat jelent, ha a csapat is jó hangulatban készül.”

Ha a felsoroltak mindegyike meglesz Pekingben, akkor talán Mészáros másik nagy álma is valóra válhat…