Máté optimistán tekint az olimpiára; Kővágó egyelőre elégedetlen

A versenyszám magyar esélyeit latolgatva nem kerülhetjük meg Fazekas Róbert szereplésének a lehetőségét, még akkor sem, ha nevének említése kellemetlen emlékeket ébreszt.

Az athéni olimpián doppingvétség miatt kizárt versenyző a kaliforniai Salinasban 62.70 métert ért el, esélye van tehát arra, hogy teljesítse a 64.50 méteres nevezési szintet.

Reményeink azonban nem hozzá, hanem Kővágóhoz és Mátéhoz fűződnek, a két 29 éves dobóhoz, akik egymással vetélkedve nőttek fel. Tíz évvel ezelőtt az annecyi junior-világbajnokságon egymás mellett álltak a dobogón, Kővágó aranyat, Máté bronzérmet nyert. Az idén egyelőre Máté áll jobban, a hétvégi kaunasi viadalon élete harmadik legjobb eredményét érte el, 66.32 méterrel a német Robert Harting (68.65) és a kétszeres olimpiai bajnok litván Virgilijus Alekna (68.18) mögött végzett.

„Jól sikerült a felkészülésem, most már a versenyeken dől el, hogy milyen lesz a folytatás – értékelte eddigi teljesítményét Máté. – A formába kerüléshez minél több minőségi versenyen kellene indulnom, és ez az, ami nem megy könnyen. A nagy gálák műsorán ritkán szerepel a diszkoszvetés, ha pedig igen, nem biztos, hogy indulni tudok. Úgy terveztem, hogy az olimpia előtt tizennégy-tizenhat alkalommal lépek dobókörbe, ebből eddig csak négy valósult meg, háromszor nem kaptam meg a lehetőséget.”

Bár a nagy versenyekre csak a legjobbaknak van biztos belépőjegyük, Máté számára a kaunasi teljesítmény jó ajánlólevél lehet. Ám az sem lenne rossz, ha a két dobó az itthoni összecsapásokon lendülne jó formába.



„Magyarországon haldoklik az atlétika. Egy-két színvonalas ugrógálát még rendeznek, de a diszkoszvetés szóba sem jön. Ráadásul a legtöbb versenyen fűre nem is dobhatunk, a salakos pálya pedig tönkreteszi a több száz eurós diszkoszt” – magyarázta Máté.

Ennek ellenére a csabai dobó jó hangulatban versenyez, s bizakodva várja harmadik olimpiáját: „Sok-sok év kemény munkája van mögöttem, tizenkét éves korom óta a diszkoszvetés az életem. A befektetés most kezd megtérülni, így Pekingre is jó hangulatban készülök. Olykor ugyan mellbe vág egy-két dolog, például, hogy négy hónap késéssel kaptuk meg a Gerevich-alapítványtól a támogatást, de nem hagyom, hogy ez zavarjon. Ötkarikás esélyeim nem jók, hiszen az idén eddig hatan dobtak hatvannyolc méter fölött, de ez tavaly is így volt, mégis ötödik lettem a világbajnokságon. Ez ad erőt. Hogy az olimpia után mi lesz? Ezt felsőbb szinten kell eldönteni. A lehető legjobb kérdés az olimpia előtt, hogy érdemes-e még sportolni Magyarországon. Én vidáman várom a jövőt, van jó diplomám, feltehetően jobban élnék, ha nem a sportra koncentrálnék.”

Kővágó Zoltán nincs ilyen jó hangulatban. Nem is lehet. Négy évvel ezelőtt úgy tetszett, az athéni ezüstérem remek sorozat kezdete számára. Ám hiába tartott 2006 elején már 69.95 méternél, egy részeg autós átírta a forgatókönyvet. Elütötte a motorral edzésről hazafelé tartó dobót, aki azóta sem jött igazán rendbe.

Igaz, végre használni tudja utolsó ujjperceit is, s az edzésben is túlszárnyalta önmagát, de még mindig nem tart ott, ahol a balesetet megelőzően. Pedig a tavasszal nagyon bizakodott, hitt abban, hogy a rendkívül kemény munka megtérül a szabadtéri idényben. „Eddigi eredményeimmel egyáltalán nem vagyok megelégedve – mondta a Honvéd dobója a kaunasi versenyről hazatérve. – Rengeteget dolgoztam a télen, s ennek alapján sokkal jobb teljesítményre számítottam. A tenyerem alakulgat, s bár sohasem lesz olyan, mint amilyen a baleset előtt volt, funkcionál.”

Hiába elégedetlen Kővágó, neve változatlanul remekül cseng, biztos meghívása van a legjobb versenyekre. Ezúttal is csak egy éjszakát töltött itthon, ezt követően a cottbusi viadalra utazott. „Nem fárasztó az állandó utazás, ez nem lehet akadálya a jó eredmény elérésének. Korábban is repültem egyik városból a másikba, mégis nagyokat dobtam. Sőt jó érzés volt, hogy ha az egyik viadalon rontottam, akkor néhány nappal később máris javíthattam. Különben is, ha az ember jó formában van, akkor minden sikerül, ha nem, akkor csak nyűglődik. Talán ezen már túl leszek, hiszen Kaunasban végre háromszor 65 méter fölött dobtam, vagyis kezdem elérni a minimumszintet.”

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Kővágó változatlanul keményen edz, indul ugyan a versenyeken, de a viadalok előtt nem könnyít a munkán. „Az olimpia még nagyon messze van, ha már most könynyebb edzéseket végeznék, akkor lehet, hogy nagyobbat dobnék, de nem lehetnék csúcsformában Pekingben.”