Élet a pofon után

Negyvenegy éves, túl van már edzőként kapott nagy pofonon, amikor is elküldték Paksról, most az NB IIes Integrál-DAC edzője, s régi együttesével játszott felkészülési meccset. Nem bántva jelenlegi csapatát, aligha ez álmai klubja. Negyvenegy éves, túl van már edzőként kapott nagy pofonon, amikor is elküldték Paksról, most az NB IIes Integrál-DAC edzője, s régi együttesével játszott felkészülési meccset. Nem bántva jelenlegi csapatát, aligha ez álmai klubja.

Érdekes helyzet ez – mondta Lengyel Ferenc. – Amikor Szentes Lázár helyére szerződtettek a DAC-hoz, remek csapatot vehettem át. Nem is ment rosszul, hét meccsből hatszor nyertünk, és én azt mondtam a vezetőknek, ha sikerül együtt tartani a keretet, no meg tudunk szerződtetni két-három jó képességű, meghatározó futballistát, akkor merészebb terveink is lehetnek.

Úgy gondolja, hogy az Integrál-DAC-nak lehetnek NB I-es álmai?

Miért ne lehetnének, ha egyszer tisztességes tulajdonosa van a klubnak, aki megteremti ehhez az alapokat? Győrben az ETO mellett a Gyirmót és mi is elmondhatjuk magunkról, hogy remek körülmények között dolgozhatunk.

Nem hiszem, hogy a nyári forgatagban nem jutott eszébe, hogy mondjuk valamelyik NB I-es klubhoz szerződjön.

De igen, eszembe jutott. Titkon reménykedtem benne, hogy az a munka, amelyet Pakson elvégeztem, jó ajánlólevél lehet. Három év alatt felhoztam az élvonalba a paksi gárdát, és sohasem voltunk kieső helyen. Aztán jött egy ötös nyeretlenségi széria, és elköszöntek tőlem. Talán több bizalmat érdemeltem volna, de ezen felesleges rágódni.

Mit gondol, miért nem hívják sehová az NB I-be?

Nekem jó a kapcsolatom mindenkivel, és a megítélésemmel sincs gond. De sokan talán még rutintalannak tartanak, ebben van némi igazság.

Nem érzi törésnek paksi menesztését?

Annak idején azt mondtam magamban, öt év alatt kell NB Ies edzőnek lennem, ehhez képest gyorsan bemutatkozhattam az élvonalban. Nem törés ez, inkább figyelmeztető jel, hogy még többet kell letennem az asztalra. De nincs bennem sértődöttség.

Hol dolgozna legszívesebben?

Erre mit mondjak? Talán Dunaújvárosban, hiszen az életem nagy részét ott töltöttem. Tizenöt évig futballoztam a Dunaferrben. Ezt csupán a katonaság és három év pécsi kiruccanás szakította meg. A mai napig szeretem a klubot, és hiszek benne, hogy egyszer leszek ott edző – méghozzá az NB I-ben.

Hosszú-hosszú évek teltek el a Dunaferr-rel kivívott bajnoki cím óta. Visszatekintve mit gondol, miért lehetett sikeres és bajnok az a csapat?

Minden alapfeltétel adva volt a kiugró eredményekhez. Remek szakmai stáb vezette a gárdát, erős volt a játékoskeret, a vezetők tökéletes hátteret biztosítottak, a szurkolók pedig mögöttünk álltak. Nem hiszi el, de mióta néhány hónapja Győrben élek, sokan megállítanak az utcán, és nem a DAC-ról beszélgetnek velem, hanem a Dunaferr-rel az ETO-stadionban megvívott kupameccseinkről kérdeznek. Ilyen hatással voltunk akkor a szurkolókra.

Ön szerint azóta rosszabb lett a magyar futball?

Egyértelműen rosszabb. De mégis optimista vagyok, hiszen látom a mozgást az utánpótlás-nevelésben, egyre-másra épülnek az akadémiák, és szerencsére tisztességes tulajdonosokból, üzletemberekből sincs hiány. Lefogadom, öt éven belül minden pozitív irányba változik.

Például a válogatott eljut a 2010-es dél-afrikai világbajnokságra?

Ezt nem mondanám. A mostani Európa-bajnokság megmutatta, milyen messze vagyunk az élvonaltól.

Ezek szerint nem bízik Erwin Koeman szövetségi kapitányban?

Fogalmam sincs, miért őt nevezték ki. Ha én döntöttem volna, magyar szakembert választok. Nálam Garami József, Egervári Sándor vagy Prukner László lenne a kapitány.